Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 2. (Kaposvár, 1993)
Dokumentumok
I Egy évvel későbbi vásárhelyi levelében már a Pécs iránti vonzódása is kiderült: „Kedves Barátom! Nagyon köszönöm a meleg meghívást, sok okom van, hogy mért nem mehetek. 1. Négy nap utazásba, s legalább 150 Ft-ba kerülne, ami nekem is, nektek is sok. 2. Négy nap kizökkenés az én munkámban két hét kiesést jelent, márpedig a darabjaimból minél előbb, minél többet szeretnék kiadva látni. 3. Meghívtam ide januárra a leányaimat, előlük sem szökhetem meg. 4. Amit Pécs ünnepéről írsz, megijeszt. Engem remetévé tettek és most már az is akarok lenni. 5. A magyarság azzal, hogy bűnössé engedett bélyegezni, maga mondott le róla, hogy közéletébe visszatérjek stb. De mondok én nektek valamit. Az már eldöntött dolog, hogy Budapestre családomhoz vissza nem térek. Hódmezővásárhelyen, akármilyen sok jó emberem van itt: nem szeretnék megöregedni (ha ugvan meg hagynak öregedni): nincs természet. Pécs mindig igen tetszett nekem. Magyarországnak ő a Dubrovnikja, dél felé fordított kagylója. Szerezzetek nekem ott egy szobát, amiben magam, esetleg anyámmal, vagy valamelyik lányommal ellakhatom, a levesünk megfőzhetjük, s én az itteni érettségim után végső letelepedésre átköltözöm oda. Akkor a szabadegyetem, a Sorsunk is használhat. Ha valamelyik gimnázium elfogad óraadónak: a minisztérium (eddig legalább úgy van) fizeti az óradíjamat. Ott is magánélet nélküli ember tudnék csak lenni, heti tíz-húsz óra tanítás azonban jól beilleszthető a magányosságomba. Sőt kell is, hogy az eszemet forgásban tartsam. Gondoljátok meg hát és nézzetek körül. 1. Lenne-e egy szobácska a hegy oldalában a számomra (az sem baj, ha valami öreg néni külön bejáratú kamrája). 2. Nem ijed-e el Pécs, ha én ennyire kapok a hívásán (itt a nemzeti bizottság hozzájárulásával telepedtem le). 3- Tudnátok-e középiskolában, szabadegyetemen, könyvtárban egy kis foglalkozást szerezni számomra. A Mecseken kívül különösen a könyvtár vonz. Itt nehéz könyvekhez jutni, Pestről meg nem küldenek semmit. No ugye keservessé tettem a meghívásotokat. Várkonyiéknak mondd meg, hogy a Sorsunkról nem feledkeztem meg, de az utóbbi hónapokban teljesen a drámára vetettem magam, s az ígért sorozathoz nincs érkezésem. Nem jó lenne őneki is egy drámarészlet? Ha ott vagyok, jobban kiszoríthat belőlem akármit. így először az itteniek fejnek meg, azután Illyés a Válasznak. A Dunántúl már nem éri el a nyakcsigolyámat. Szeretettel köszönti népegyetemistáidat, fiút, leányt, vegyest, téged pedig sokszor ölel Németh László. Vásárhely, 1947. január 7.” A kaposvári Berzsenyi Társaság főtitkáraként folytatta az irodalmat, az olvasást népszerűsítő tei>ékenységet. Egyikjelentős munkájuk i ]olt 1948-ban a Berzsenyi ünnepségek megszervezése. Miért vállalkoztak etre? Kik képviselték akkor Niklán a magyar irodalmat? A felszabadulás után köztudottan 1945 őszén alakult újjá a Berzsenyi Társaság - demokratikus szellemben - Takáts Gyula elnökletével. Először Vörös Béla megyei közmunkaügyi igazgató végezte a főtitkári teendőket, majd a következő év második felétől - szülőmegyémbe hazatérve - jómagam vettem át a főtitkári tisztség teendőit. A negyedik reneszánszát élő társaság értékes programot bonyolított le neves, élő magyar írók részvételével. Igen magasztos és szép feladatunk volt, hogy Berzsenyi születésének 172. évfordulójára helyreállítsuk a niklai rogyadozó lakóházat, és összeszedjük és agnoszkáltassuk a feldúlt niklai temető kriptájában a költő elszórt csontjait és azt egy szilfurnába helyeztük el végleges nyugalomra. Nagy szerencsénkre Darvas Józsefen keresztül, aki a Parasztpárt újjáépítési minisztere volt, tudtunk pénzeszközöket is szerezni a niklai újjáépítéshez. A kaposvári és a niklai ünnepségekre felkértem a társaság nevében Illyés Gyulát és Németh Lászlót, akik vállalták is a közreműködést, először állítva pódiumra a jeles magyar írót Vásárhely után. Illyés új verseket adott elő, Németh László pedig - ahogy 1948. április 27-én írta Vásárhelyről - Berzsenyi életének néhány tanulságáról. Úgy tudom, egy ideig a megyei törvényhatóság könyvtárosa volt. Milyen funkció volt ez? Mit tudott tenni a Somogy Megyei Közkönyvtár kialakítása érdekében? Utolsó szolgálati esztendejében dr. Molnár István főlevéltárnokot a könyvtári munkák elvégzése alól felmentette a megye. Tömpe István alispán a megyei könyvtár ren191
