Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686-1848)
akár mely jövevény árusokra és netalán tán boltokat fölvévő rácz kalmárokra semmiképpen ne extendáltassék, minthogy efféléknek taxá- lásoik függni fog tovább való kegyelmes dispositiónktul. Másodszor. Az minemű Giliczei és Hármos nevű malomhelyünk ugyan az Kapós vizén vannak, azokat megépéteni az kaposiaknak oly okbul engedjük, hogy a megépétésében, se másban semmiben az odavaló tisztünk, hanem csak köveknek és malomhoz tartozandó vasaknak felében concurráljon, azon malmoknak pedig, mind a kettőnek fele jövedelme számunkra lészen, felit pedig engedtük a lakosoknak, úgy mindazonáltal, hogy ennek utánna mindenkor épületre, mind gátra és malomfejre magok saját költségekkel és fárotságokkal tartoznak az lakosok gondot viselni. Harmadszor. Nem különben mészárszék egész esztendő által számunkra iészen, a korcsma pedig karácsony naptul fogvást Szt. György napig az lakosoknak, Szt. György . naptul fogvást pedig karácsony napig éppen csak számunkra szabad lészen árulni. Negyedszer. Mindhogy Kapos városunknak határa nem szintén nagy volna, kívánván az lakosunkat ebben is meghsegéttemünk, két örökös Kecel és Űjfalui Pusztánkat usuálni engedtük, melyeket mindennemű fructuositásival ennek utánna élhessék, tartozván mind azon által mindennemű őszi és tavaszi vetésekbül, méhekbül, egyszóval, valamiből kilenced szokott járni, az kilenczedet számunkra megadni és valamit föilülemdéténik a sörtés marhákbul tizedet, ahol pedig a kilenczed és tized ki nem tellenék, a Domíniumunkban practikált urbaríalis censust ahelyett letenni, ugyanott a városon tartozni fognak a hidak tsinálásában concurralni. Ötödször. Valamikor ott való városunknak külső emberektől háborgatása és vám beszedésben gátoltatása lenne, a kaposi kösség egyenlő erővel életét megoltalmazni és megsegíteni, nem különben tisztviselő- jinknek adandó alkalmatlanságokban securalni, úgy hirtelen, szükségében is olykor kotsit alájok adni azontúl köteles legyen: azt is per expressum declarálvén, hogy valamely helységünikbéli mostani lakosoknak ezen hárem esztendők alatt kegyelmesen megengedett szabadságnak örülvén, lakását odatransferálni szabad ne légyen. Melynek nagyobb biztonságába attuk ezen kezünk írásával megerősített levelünket. Datum in arce nostra Kis Mártomyiensi, die 1-ma Mensis 10-bris. Anno 1712. Paulus Esterházy.« Az újratelepítési okmányt 1756. ápr. 13-án Ozorán herceg Eszter- házy Antal, 1764. máj. 16-án pedig Süttörön herceg Eszterházy Miklós is —• bár bizonyos megszorításokkal — megerősítette. Tanulságos, az 1702-es urbáriumot az 1712-es telepítési szerződésben foglaltakkal összevetni. A kötelmek mértékét az a körülmény határozta meg, »hogy az uraságnak itt semmi majorsága nincsen.« Ebből következően a pénzszolgáltatások jelentették a kötelezettségek nagy részét mindkét okmányban. Míg azonban az urbárium még 1702-ben rögzítette a földesúrnak az évi 52 napi munkaszolgáltatáshoz való jogát, és bár ebből csak 5 napot követelt, a többit pedig pénzben, addig a telepítési szerződés, az alkalomszerű fuvarszolgáltatástól eltekintve, nem szól munkakötelezettségről. A telepedési lehetőségek kedvezőbbé tételét szolgálta az egyébként, az országos átlagnál valamivel kevesebb 3 évi szabadság, — ami ‘14
