Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686-1848)
azonban nem jelentette a kilenced és á tized fizetési kötelezettség felfüggesztését — és a viszonylag kedvező feltételek mellett árendába adott Kecel és Üjfalu határa. A két okirat összevetéséből megállapítható az is, hogy míg az 1702-es urbárium szabadnak tudja és vallja a lakosokat, addig a telepítés csak "három esztendeig való szabadságot« ígért részükre. Bár a szerződés a 3 év eltelte után csak cenzus fizetési kötelezettséget helyezett kilátásba, végül is a »szabadságnak« ilyen rövid időhöz való kötöttsége Kaposvár városi fejlődésének szempontjából mindenképpen hátrányosabbnak volt mondható. Források: OL. Eszterházy cs. lt. Rep. 35. Fase. X. Nr. 644. föl. 7. 1732. Közgyűlési jzkv. 1773. II. kötet. 319—320. o. 52. 1715. A megye önállóságának helyreállítása Ahogy 1711 után az egész országban és Somogybán is megszilárdult és kiépült a Habsburg királyok állami és a hozzájuk hű főnemesség földesúri hatalma, az állami és a földesúri helyi érdekek együttes védelmére és biztosítására ismét visszaállt a megyei nemesség önkormányzati hatalmi szervezete, a nemesi vármegye is. Somogy vármegye önállóságát — Zala megyétől való elválasztását — az 1715. évi I. dekrétum 86. cikkelye állította vissza. Miután törvény egyesítette a két vármegyét, országos törvényeknek kellett elkülönítésüket is rendezni. »Minthogy az isteni akarat segítségével, az országnak a török zsarnokság hatalmas járma alul ő legszentségesib felségének győzedelmes és dicsőséges fegyvereivel visszafoglalt többi vármegyéi közt, Somogy vármegyét is, összes határaival, székhelyeivel, földeivel s birtokaival az országba visszakebelezvén, oly állapotba helyezték vissza, hogy a törvénytől neki adott joghatóságot s tevékenységet, más megyének, tudniillik Zala megyének (melyhez az idők viszontagsága miatt volt csatolva), minden támogatása nélkül gyakorolhatja: ez okból a nevezett Somogy vármegye alázatos folyamodására (Ö legszentségesb felségének előző kegyelmes hozzájárulásával) elhatározták: 1. §. Hogy először és mindenekelőtt eltörölvén és megszüntetvén a Zala vármegyéhez történt csatolásáról szóló törvényeket, s jelesen az 1596-ik évi 41-ik s 1608-ik évi koronázás utáni 22-ik törvénycikkelyeket, ezentúl Zala vármegyétől semmi függésben se legyen. 2. §. Hanem az ország többi vármegyéinek hasonlatosságára, saját joghatóságával s bíráskodásával élhessen, azt használhassa s élvezhesse, mind a peres ügyek elbírálásában s elítélésében, mind a megyei törvényszéket illető más ügyek tárgyalásában és a jelen törvénycikkely alapján valóságosan különváltnak tekintsék.« Forrás: Magyar Törvénytár (1657—1740.) Milleneumi emlékkiadás. Bp. 1899. 93
