Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)

IV. Somogy a török hódoltság idején (1526-1686)

hog’ az Istenért nagsagod az vrakkal egyetembe ne hannaya, mert nem sok ideyg meg’ wezyk . ..«

»Nagyságod: ezt irthatjuk, hogy immár ötöd napja, hogy Kapos várát a török erősen löveti és töreti ugyannyira, hogy egy bástyát és a kaput igy elrontotta, most az árkot fával, ággal töltik, a Kapos vizét is Kecelnél a vár alól elfogták, a benne valók kiálltának, hogy az Istenért nagyságod az urakkal egyetemben ne hagyja, mert nem sok ideig megveszik.

Egy néhányszor nagyságod: minden dologról bizonyossá tettük, mert e háznak megtartására nem vagyunk elegen, az elmúlt éjjel az udvarbíró is, darabontokkal egyetemben kiszökött belőle, egy néhány szegény katona vagyon, kik soha netalán szakállas sem volt kezébe, nem hogy lőni tudna, most is minden nap körülünk vannak, meghigyje nagyságod, hogyha e két nap nagyságod Kaposvárt meg nem segíti, ezek akik kevesen vannak, mind kimennek belőle, az török kész házba száll be, ki lészen e földnek nagy veszedelmére.

Ami kevés hajdú benne volt is, tudja nagyságod, hogy fizetettanek, azokban nem sok vagyon, ott a fizetetlenségmek nem mi vagyunk oka, a háznak megtarthatásának is nem mi leszünk oka, mert néppel szoktak házat megtartani, mert valakinek könyörgünk, csak papirossal segitnek, sem lovaggal, sem gyaloggal nem, azért könyörgünk nagyságodnak, hogy nagyságod keressen oly okot benne, hogy ne essék e hú- pogány kézbe, mely lészen mind ez egész földnek veszedelmére, ha el kell rontania, rontassék el, vagy ha meg kell maradni, nagyságod az urakkal egyetemben siessen Kaposvár segítségére, mert csak addig leszen Korothna keresztyéné, mig meg nem veszik Kaposvárét. Isten tartsa meg nagyságodat. Ex Korothna 12 die 7-bris 1555. Georgius Hor- vat ac Nicolaus Kobak.«

(A levél első bekezdését XVI. századi nyelvünk eredeti szövegével is bemutattuk, majd mai nyelvre átírva közöltük az egészet.)

Kaposvár »megvétele és elvesztése« után Korothna, Bajom és Mérő »elégetése és pusztánhagyása« is bekövetkezett csakhamar. A várakból elszöktek a katonák, — mint Balka István írta 1556-ban Szenyérről is — »mind szöktön-szöknek, gyakorta jöttön-jönnek embereink, kik azt mondják, hogy mind azon tanácskoznak a törökök, hogy mi módon reánk gyújthassák, vagy hagyhassák a palánkot, amennyien, mi vagyunk, nemhogy ilyen nagy palánkhoz elegek volnánk, de csak egy bástyára is kevesen volnánk.«

Közli:

Szalay Ágoston: Négyszáz magyar levél a XVI. századból. Pest, 1861. 161—163. o.

32.

1555.

Kaposvár és Babócsa elfoglalása a törökök által

A két somogyi vár török általi elfoglalása olyan jelentős volt, hogy azt a Nürnbergben élő Ortelius is megörökítendőnek tartotta. Ausfürliche Beschreibung der Ungarischen und Siebenbürgischen Kriegs Handel von Anno 1395—1665. c. művének 92. oldalán az alábbiakat olvashatjuk:

63