Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
VII. Somogy vármegye a kapitalizmus korában (1850-1944) - C) Az ellenforradalom korszaka (1919-1944)
a véleménye, hogy azokat a Turcsányi párti embereket, akikről feltételezhető, hogy a rendet meg fogják zavarni, a szavazás megkezdéséig el kell távolítani a községből, illetőleg le kell tartóztatni. Ezen vélemény kialakulása után vitéz Igmándy Hegyessy ezredes és dr. Jeszenszky orvos megnevezte a 2801. sz. 1931. a csendőrséghez küldött felhívásban megjelölt egyéneket. — Vádlott ugyanezen napon este, — 1931. június 27-én, a választást megelőző napon, — a főtárgyaláson ismertetett és az iratok mellet fekvő másolatban elfekvő felhívást intézte a karádi m. kir. csendőrőrs parancsnokához és utasította ezt, hogy a felhívásban megnevezett 10 egyént haladéktalanul szedje össze és kísérje a tabi főszolgabíróhoz. A csendőrőrs a felhívásnak eleget téve azonnal járőrt küldött ki, amely Birkás József, Mészáros József, Fábián József, Birkás András, Horváth József, ifj. Pintér József, Wagner György, Berényi János és ifjú Serényi Imre karádi lakos sértetteket a késő éjjeli órákban letartóztatta s őket nyomban Tabra kísérte, ahol a nevezetteket a tabi csendőrőrs átvette, majd regei 9 órakor a főszolgabírói hivatalba kísérte. A főszolgabírói hivatalban a sértetteket elzárták és csak a választás napján délután 3 óra körül bocsátották őket szabadon, úgy hogy csak 3 és 4 óra között érkeztek vissza Karúdra. A sértettek közül 7-en leszavaztak, Birkás József azonban, aki hazaérkezte után nem ment azonnal a szavazóhelyre. hanem lakására ment borotválkozni, a szavazásról lekésett. Dr. Krizsán Ferenc vádlott a karádi csendőrőrshöz intézett felhívással egyidejűleg a tabi főszolgabíróhoz indokolt írásbeli jelentést is küldött, amelyben leszögezte, hogy a sértettek fogvatartását csak a szavazás megkezdéséig tartja indokoltnak és szükségesnek. Ezen jelentést a csendőrjárőrrel küldötte el a tabi főszolgabírónak, ezenfelül jelentését távbeszélőn is megismételte. Minthogy maga a vádlott is elismerte, hogy a sértettek ellen semmiféle konkrét bizonyíték fel nem merült a tekintetben, hogy bármiféle bűncselekményt elkövettek, vagy elkövetni szándékoztak és a vádlottnak ezen elismerését Prieszter István és Kőműves József tanúk vallomásai is megerősítették, a vádlottnak, aki közhivatalnoki minőségben járt el. azon intézkedése, mellyel a sértettek letartóztatását elrendelte, törvény- ellenes, ezért a vádlottnak a fenti tényállás szerinti cselekménye a Btk. 193. §-ban meghatározott 9 rendbeli személyes szabadság elleni vétség tényálladéki elemeit kimeríti, a bűnvádi eljárást, avagy a beszámítást és büntethetőséget kizáró ok fenn nem forog, ennélfogva bűnösségét megállapítani és a rendelkező rész szerint megbüntetni kellett. A bűnösség megállapításánál a kir. törvényszék nem vehette figyelembe a vádlottnak ama védekezését, hogy a felhívás kibocsáttatá- sát szavahihető urak információja alapján mint praeventiv intézkedést szükségesnek tartotta, mert neki a felhívás kibocsátása előtt, mint a közszabadságok biztosítását célzó törvények és törvényes rendelkezések végrehajtására hivatott közigazgatási tisztviselőnek, a hivatalos közegei igénybevételével, esetleg személyes utánjárással meggyőződést kellett volna szerezni, hogy az információ alapos-e, vagy sem, csak konkrét bizonyítékók, nem pedig feltevések alapján lett volna szabad a letartóztatást elrendelnie. A büntetés kiszabásánál a bíróság súlyosbító körülményt nem észlelt, ellenben nyomatékos enyhítő körülménynek kellett venni a vádlott jóhiszeműségét, beismerését, és családos voltát, ennélfogva a Btk. 92. §-nak alkalmazása indokolt. 432
