Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
III. A magyar középkor Somogy vármegyéje (V-XVI. század)
két az imént említett nemesek összessége iránt, s fel akarván emelni hűségüket a mi méltóságunk és hálánk magasabb ékességére, az említett vármegye ugyanazon nemesi testületéinek, szabad elhatározásunkból, biztos tudomásunkkal, prelátusainknak 3 és országbáróinknak tanácsa szerint ezt a díszes jelvényt vagyis címert adtuk, adományoztuk és átruháztuk reájuk, sőt: jelen oklevelünkkel odaadjuk és adományozzuk nekik: tudniillik egy égszűikék mezejű pajzsot, mezeje aljában korona ragyog aranyos csillogással, melyből könyökben behajlított izmos férfikar, azaz felfegyverzett katona-kar emelkedik ki az oklevél széle irányában 4, a kéz három szőlővenyigét, vagyis zöldellő szőlőlombot fog át, rajtuk három levél és két szőlőfürt, melyek ugyanazon venyigékről csüngönek alá. Ennek a címernek pedig így szól a helyes jelkép- magyarázata: Minthogy ugyanazon híveink, jóllehet — mint azt már fentebb érintettük — az ellenségtől sok és különféle sérelmet szenvedtek, s ezenfelül kegyetlen eseményeket, sőt támadásokat is átéltek, mégis: állhatatosan ragaszkodtak a Szent Koronához és a mi felségünkhöz; a mi és a mi országunk ellenségeivel különféle csatákat is vívtak, gyakran szálltak velük harcba, s a mi többi hívünkkel együtt győzelmesen tértek meg ezekből, mindezért jogosan és méltán megérdemelték azt, hogy mindezt ilyen jelkép díszével ábrázoljuk. 5 A szőlővenyigék s a róluk csüngő fürtök pedig a föld termékenységét és a bor bőségét jelképezik; ebben a vármegyében ugyanis olyan bőségben van a bor, hogy országunk leggazdagabb vármegyéihez lehet csak hasonlítani. A pajzs felett katonai sisak áll egyenesen; ez ezüst színű, s tetejéről színes virágok omlanak alá mindkétfelől, mégpedig úgy, mintha erősebb szél hajladoztatná őket. A sisak csúcsán egy sas áll felegyenesedve, szobor módjára 6, piros és fehér színezésű, lábait szétterpesztve tartja, söjáhnyait) felröppenésre tárja, fején arany koronát visel, éppen úgy, ahogyan mindez ennek az oklevelünknek elején, vagyis fejrészén látható, művész keze által megfelelő módon kiszínezve. Ügy határoztunk, hogy a fent említett megyei közösség és a nemesek összessége s az ő utódaik valamennyien, a fent leírt címert és díszes jelvényt — a mi országunk többi, címert használó városának és megyei közösségének szokása szerint — mostantól kezdve a jövőben mindenkor használhassák és élhessenek vele a csatákban, a hadijátékokon és harci tornákon, párviadalokban és minden más katonai gyakorlat alkalmával. Egyébként, a mi kedvezésünk és kegyünk bőven áradó teljességéből következően, azt akarván, hogy a fent említett címer és jelvény — melyet egyéb alkalmas felhasználás mellett közösségetek pecsétjeibe is iktassatok be — adományozását még további ékességgel is feldíszítsük, úgy véltük, hegy azt is jóváhagyjuk és megengedjük az említett vármegye nemesi testületének, hogy pecsétet is készítethessen magának, s azzal, mint egyedül közhitelűvel élhessen, s azt élvezhesse ezután minden, a vármegyére tartozó ügyben, s a fenti díszes címert, illetve jelvényt belevésethesse ebbe a pecsétbe, és minden oklevelet — ideértve az elküldésre szánt leveleket, az itéletleveleket, a bizonyságleveleket, a periratokat, de a perdöntő ítéletről szóló okleveleket is és bármilyen más oklevelet, amelyet e pecsét lenyomatával vagy ráfüggeszitósével aflnak ki — vörös színű viasszal pecsételhesse és jelölje meg 7, és erre jelen beleegyezésünk és külön engedményünk nyomán szabad és kiváltságos felhatalmazása és engedélye legyen. Mind ennek hiteléül és bizonyságára, valamint jogereje és örök hatálya érdekében úgy véltük, hogy kibocsájtjuk javukra jelen oklevelünket, melyet azzal a 44
