Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
VII. Somogy vármegye a kapitalizmus korában (1850-1944) - C) Az ellenforradalom korszaka (1919-1944)
266. 1931. A kaposi vár utolsó pusztulása Kaposvár egyik legrégibb történelmi emléke a vár volt, amelynek első cölöpjeit még a kelták verték le a Kapos folyó zátonyszigetén, amelyen később a rómaiak építettek erődöt a hadiút védelmére. A vár a középkorban sóik viszontagságon ment keresztül, változó földesurainak (Mo- noszlói nemzetség, Rupoliak, (Rupolújvár), Dersffye'k, Ujlakyak stb.) viszályai és birtokfoglalásai következtében. Igazi várrá a mohácsi katasztrófa után épült ki. A török hódoltság után 1702-ben I. Lipót haditanácsa a földig leromboltatta. Emlékül alig maradt más vissza, mint az 1712-ben újra telepített mezőváros címerében és pecsétjében az a várkapu, amely lényegében a miad Szédhenyi téren álló hajdani várkapu volt. A vár területe az Esztienházyaké volt. 1930-‘ban a város a mai színház mögötti Búza-tér helyett, új vásárteret akart létesíteni. Ekkor a földesúr eladásra kínálta a vár helyén lévő majorság 60 holdas területét 6000 pengőért. A város vezetői — a város múltja iránti hallatlan érzéketlenséggel — a volt várudvar épületeinek lebontásából nyert téglákból akartak közvágclhídat építeni, aggápoldát bővíteni, és a vár helyére engedélyezték a Nostra gabonarafctár felépítését. A vár meglévő maradványaiért harcolva a Műemlékek Országos Bizottsága az alábbi leiratot intézte a város polgármesteréhez: »A Műemlékek Országos Bizottsága kiküldöttjének, dr. Szőnyi Ottó előadónak helyszíni szemléjéről és Méltóságoddal folytatott tárgyalásairól tett jelentése alapján tárgyalta a kaposvári vár napfényre került maradványai ügyében követendő műemlékvédelmi eljárás irányelveit és- az 1881. évi XXXIX. t. cikk rendelkezéseit figyelembe véve, a következőket határozta, amiket van szerencsém Méltóságoddal közölni: A valószínűleg már a XIII. században, a tatárjárás után épült kaposvári várból, melynek egykori képét egy, az 1686-iki ostromot ábrázoló rézmetszet örökítette meg, ez alkalommal a várnégyszög északkeleti sarkának rondellája a hozzá déli és nyugati irányban csatlakozó falak egy részével került elő a föld alól. A kaposvári vár története hű tükre a nagy magyar nemzet százados küzdelmeinek nyugati Európa védelmében s ennélfogva tiszteletreméltó. Hazafias kötelességünk tehát gondoskodni arról, hogy nyomtalanul el ne tűnjön, ellenkezőleg, úgy is mint a hazai egyetemes történet egyik epizódját, de úgy is, mint a középkori magyar várépítés egyik példáját át kell hagyományoznunk a későbbi nemzedékre. Ezért bizottságunk elfogadja Méltóságodnak azt az ígéretét, hogy a kaposvári vár maradványai közül az egyik rondellát, a hozzá csatlakozó falakkal együtt, fenntartja, ezeket a részeket útmutatásunk mellett konzerváltatja és megfelelő növényi díszítéssel láttatja el. A várnak e fenntartott részleteinek közelében Méltóságod emlékoszlopot szándékozik állítani, amit Bizottságunk helyesel. Addig, amíg a fennmaradó rondella és csatlakozó falai megállapítva nincsenek, semmi sem bontható le az eddig feltárt vármaradványokból. Bizottságunk felkéri Méltóságodat, hogy a fenntartandó várrész 128
