Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
VII. Somogy vármegye a kapitalizmus korában (1850-1944) - C) Az ellenforradalom korszaka (1919-1944)
»V éghatározat Biacs János, Borsos Ferenc, Vass József, Büki Ferenc makár, Döme János István surdi községi elöljárókat kötelességük nem teljesítése miatt az 1929. évi XXX. te. 75. §-a alapján fejenként 5 (öt) pengő rendbírsággal sújtom a törvényhatósági szegényalap javára. Felhívom nevezett községi elöljárókat, hogy a kiszabott rendbírságot a csatolt befizetési lapon 8 nap alatt fizessék be. Indokok A körjegyző jelentése szerint nevezett községi elöljárók a főméltóságú Kormányzó úr nevenapján a hivatalos istentiszteleten meghívásuk dacára nem jelentek meg, az útcsinálásnál, adótárgyak összeírásánál, haszonállat-összeírásnál kirendelés dacára nem vettek részt. Ezért rendbírsággal voltak súj tandók. Ezen véghatározatom egy példányát Somogy vármegye Alispánjához felterjeszteni rendelem. Miről nevezett községi elöljárókat azzal értesítem, hogy ezen véghatározatom ellen semmiféle jogorvoslatnak helye nincs. Csurgó, 1930. december 19-én. Haám főszolgabíró.« Forrás: Alispáni iratok 3160/1932. sz. 265. 1931. Nyomortanyák a somogyi falvakban Döbbenetes jelentést írt a Nemzetnevelés egyik 1931. évi számában a kaposfüredi tanító (Németh József) faluja elmaradottságáról és szegénységéről : »-Sokhelyütt a külvárosok úgynevezett alvilágának nyomortanyáit megszégyenítő állapotok fogadtak. Kalitkányi szobában összezsúfolva a család, a rokonság, sőt még a háziállatok is. A tenyérnyi ablakok sohasem voltak kinyitva. A kályha vagy tűzhely lapján a disznók krumplija gőzölög, pipával és minden arra alkalmas eszközzel rontják azt a levegőt is, ami ajtónyitáskor beszökik. Ebben a dohos odúban alszik sok helyen 8—10 lélek — sokszor négyen egy ágyban —, a kifej ezhetetlen színű és szagú ágynemű között. Ha van is két szoba, a másik extra, használatlanul áll, ahová csak vasárnaponként az ünneplő ruhájáért megy be a ház asszonya. A sarokban egy összeesett, üveges szemű, zilált hajú árnyék fekszik, egy tuberkulótikus rém. Körötte a ráérő szomszédasszonyok kuruzsolnak. A szoba földjén nyálban és önpiszkában egy főt krumplit majszolva a család legfrissebb hajtása, a kis csecsemő mászkál. Az asztalon egy tejüveggé homályosul! krigli, a család közös ivóedénye...« Forrás: Nemzetnevelés 1931. Idézi: Incze Miklós—Petőcz Pál: A dolgozó parasztság helyzete az ellenforradalmi rendszerben. Bp. 1954. 78. old. 127
