Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)

VII. Somogy vármegye a kapitalizmus korában (1850-1944) - C) Az ellenforradalom korszaka (1919-1944)

Először is a kegyelmes úr a község vadászterületére jelentette be igényét. Kérésére az 1925. febr. 28-án tartott képviselőtestületi ülésen egyhangú határozattal 6 esztendőre (1925. aug. 1-től 1931. júl. 31-ig) át is engedte a vadászati jogot az új bérlőnek. Később a vadászati jog a »kegyelmes« úr fiáé lett: ifj. Bethlen Istváné, aki már 1933-ban rendkívül magasnak tartotta az évi 377 pengős vadászbért, és dr. Golberger Ödön csurgói ügyvéd-jogikép viselő jón keresztül — a változó gazdasági és pénzügyi viszonyokra s a vad értékének csökkenésére való hivatkozással — a vadászbérlet árának 50 %-os mérséklését kérte. Mit tehetett mást a község képviselőtestülete — a szégyenteljes kéréstől pirulva meg is hozta nyomban határozatát — »a mai súlyos gazdasági viszonyok mellett a mérséklést indokoltnak tartotta.«

1925. május 23-án szokatlan kéréssel fordult a »kegyelmes« úr a község képviselőtestületéhez. Arra kérte a községet, hogy a kúriája előtti utcafronton engedje át részére a község tulajdonában levő úttestet a rajta levő gesztenyefákkal együtt. A község ismét nagylelkű volt, a kúria előtti közútból 49 méter hosszú és 3.5 méter széles területet át is engedett a miniszterelnök kizálólagos használatára, szerény csereként csupán annyit kért a rangos bérlőtől, hogy a temető és a szőlőhegy közötti dülő- úton engedélyezze a gyalogjárást a község lakosságának.

Mi volt a miniszterelnök harmadik gesztusa a község lakói felé? Ugyanezen év aug. 24-én újra rendkívüli közgyűlésre szólították össze a község képviselőtestületét, amelyen — a jegyzőkönyv tanúsága szerint — már maga a »kegyelmes« úr is jelen volt. Mit tárgyalt a közgyűlés? A csurgói járás főszolgabírójának 2887/1925. sz. véghatározatát, amely a községet az elhanyagolt állami elemi iskolánál észlelt hiányosságok felszámolására kötelezte.

Mit gondolsz jámbor olvasó: miként reagált minderre az ország miniszterelnöke? Talán kifizette a lajbi zsebből az iskola tatarozásának költségeit? Megtehette volna! Nem! Talán államsegélyt szerzett volna egyik tárcájától? Megtehette volna! Nem! Elutasította a véghatározatot, megfellebbeztetve azt a község képviselőtestületével! Idézem a képviselőtestületi jegyzőkönyvből a határozatot s annak indoklását:

»Gróf Bethlen István képviselőtestületi tag indítványozza, hogy mondja ki a képviselőtestület, hogy a főszolgabíró úr véghatározatát megfellebbezi, mivel az inkei állami iskola tankötelesei számának 80% református vallású, így az inkei állami iskola beszüntetése mellett foglaltak állást.«

Azt hiszem mindez ordítóan elegendő ahhoz, hogy az események krónikását mindenféle kommentálástól felmentse a kései olvasó!

Ha mindehhez hozzáveszem, hogy a község gesztusain kívül a megye is több esetben biztosította bizalmáról a miniszterelnököt — pl. a házszabályrevízió ügyének keresztülvitelekor 1924-ben, 1925-ben pedig Szabolcs megye indítványára újabb bizalmat szavazott kormánya részére, majd genfi útjának sikerei és felgyógyulása alkalmából ismételten üdvözölte a kormány elnökét. A megye bizalmán kívül a miniszterelnök úrnak ismét szüksége volt Inke népének a bizalmára, újabb mellette való kiállására. Vajon miért?

411