Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)

VII. Somogy vármegye a kapitalizmus korában (1850-1944) - C) Az ellenforradalom korszaka (1919-1944)

1926. nyarán a Csurgón megtartott körjegyzői értekezleten váratlan indítvány hangzott el az elnöklő főszolgabíró részéről. Javaslatára a csurgói járás községei elhatározták, hogy a miniszterelnököt díszpolgárrá választják. A díszpolgári oklevelet a járás községeinek a képviseletében valamennyi községi jegyző és bíró aláírta s azt a falvak küldötteinek az élén a vármegye főispánja nyújtotta át Budapesten a »kegyelmes« úrnak.

Miért volt szükség e díszpolgári csinadrattára? Inke és a csurgói járás többi községeinek a népe vajmi keveset tudhatott arról, hogy •— bérlőjük kormányelnökségének ötödik esztendejében — kipattant a frankhamisítási botrány, amelynek nemzetközi hullámai Bethlen István személyét sem kímélték meg. A külföldi lapok telve voltak a miniszterelnök népszerűtlenségének hírével, olyanképp tüntetve fel személyét, mint aki mögött nem áll politikai bizalom, nincs tömegbázis, nincs közmegbecsülés.

E légkörben vált érdekessé az inkei díszpolgárság is, mutatva és világgá kürtőivé, hogy lám-lám az egyszerű somogysági falvak népe — a közmegbecsülés és közszeretet szimbólumaként — díszpolgárrá választotta a kormány elnökét, miután csak az effajta megbecsülés példázhatta Nyugat számára leginkább a kormányelnök személyéhez való ragaszkodás megnyilatkozását s kifejezésre juttatását.

Ezzel a háttérrel válik rendkívül érdekessé a »kegyelmes« úr inkei díszpolgársága. A közigazgatási gépezet nem is hagyta cserben a miniszterelnököt. A falu képviselőtestülete — amelynek saját maga is tagja volt! — 1926. aug. 27-én 23/1926. számú határozatával »-egyhangúan«

meg is választotta díszpolgárává a miniszterelnököt és a díszpolgári oklevél másolatát a községháza hivatalos helyiségében ki is függesztette. •

A választást indítványozó inked jegyző — már sejtve valamit a politikai kulisszák hátteréből — az alábbiakban foglalta össze indokait:

»A Kegyelmes Ur érdemeit itt méltatni is feleslegesnek tartja, mert az ország összes lakossága előtt felekezeti és nemzetiségi különbség nélkül köztudomású dolog, hogy a reánk nézve szerencsétlen véget ért világháború következtében végzett területi lekapcsolások után fennmaradt Cson- ka-Magyarországot a teljes feldarabolástól egyedül ő, a Kegyelmes Űr mentette meg. Az ő nagy tudása, szívós akaratereje és megfélemh'thetétlen bátorsággal végzett széles körű munkálkodásának köszönhető az is, hogy országunkban a személy- és vagyonbiztonság újra helyreállt s a nagyantant által országunk terhére kinevezett s az állam pénzéből évenként milliárdokat felemésztő főbiztosi állás is megszűnt. Tudja azt is, mindenki, hogy a Kegyelmes Ür erdélyi nagy terjedelmű birtokait s ezzel kapcsolatosan a családjának a földi jólétét is feláldozta, saját életét pedig kockára tette a hazáért. Kegyelmes Ür a díszoklevelek nélkül is meg van győződve arról, hogy az ország lakosságának túlnyomó része szeretettel és bizalommal viseltetik iránta. De mivel mindezekről a külföld kellőleg informálva nincs, mert az ellenséges államok által bőségesen dotált külföldi sajtók az igazság és valóság helyett inkább koholt hazugságokat terjesztenek, azért a községeknek ilyetén megnyilatkozására nagy szükség van. A bizonyos díszpolgári oklevélről ugyanis a külföld minden körülmények között tudomást szerez s azokból tiszta képet alkothat magának arról, hogy Magyarország jelenlegi miniszterelnöke minő közszeretetben áll országában.«

112