Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)

III. A magyar középkor Somogy vármegyéje (V-XVI. század)

t így emelt panaszt Szerdahelyi Ders Pál rupuli Tamás fiai: István és János, továbbá Mérey László rupulújvári várnagy ellen, akik Zarm nevű birtokáról jobbágyai 100 marháját és 20 malacát elhajtották, egy jobbágyát megölték s több jobbágy asszonyt lovakkal megtapostatbak és megsebesítettek. Zsigmond király a veszprémi káptalant bízta meg a hatalmas­kodás kivizsgálásával. A tanúvallomások a panaszok jogos voltát bizo­nyították, a hatalmaskodókat törvénybe idézték. A királyi oklevél — Kenéz Győző fordításában — így hangzik: »Zsigmond, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország stb. királya, Brandenburg őrgrófja, nemes és hűséges barátainak, a Veszprém-i egyház káptalanjának üdvözletünket és kegyelmünket küldjük. Elmondották színünk előtt Zerdahel-i Ders fia Miklós fia Pál személyé­ben, hogy István és János, a nagyságos Tamás úr fiai — Tamás úré, lei a néhai Miklós úrnak, Esztergom érsekének volt a fivére — kik Rupul-i nemesek, valamint Meree-i Lóránd fia László, valamint Bakó fia János, Vywar-várának várnagya, továbbá Jutha-i László fia Miklós, szt. Lőrinc ünnepe előtti, legutóbb elmúlt vasárnapon, felfegyverzett és erő­szakra kész kezekkel, bejövén az említett Pálnak Zarm nevű birtokába (falujába), ugyanazon Pálnak említett birtokában élő jobbágyai összes ja­vait és holmiját, nevezetesen 100 ökrét és 20 malacát elhurcolták, illetve elhajtatták, sőt egyik jobbágyát, aki az említett Zarm-ban lakott, meg is gyilkolták, továbbá az említett népek feleségeit (szószerint: »feleség-úr­asszonyait«) is, a női nem megszégyenítésére, a lovak lábaival megtapos- t&tták és megsebesítették, az említett Pál igén nagy jogsérelmére: éppen ezért ebben az ügyben meghagyjuk büségteknek, erős paranccsal meg­parancsolva, hogy küldjétek ki embereteket hites tanúbizonyság-ember­ként, akinek jelenlétében Irizlow fia János, a Zabas-i, avagy a Kekenus- i Jakab fia: Gergely, vagy Bálint, avagy Achya-i Márk fia Pál, ha mások távol lennének, mint a mi királyi emberünk, mindenkitől, akinek csak köze van az ügyhöz, a fenti ügyben tudja meg a színtiszta igaz­ságot; ha pedig úgy tapasztalják, hogy a fentiek megfelelnek a valóság­nak, idézzék meg a fentebb megnevezett István és Bakó Jánost, valamint Lénárd fia Lászlót, fia Jánost, valamint László fia Miklóst, a fent megnevezett Pál ellenében, haladék nélkül, a mi országunk nádorának személyes jelenléte bírósága elé, megfelelő határnapra, hogy a fenti elmondottakról adjanak számot, még abban az esetben is — mert ez nem képezhet akadályt, — ha a fent megemlített Pál és Miklós fia István, valamint János és István között függő peres ügy is lenne. Ezt követőleg pedig mind a vizsgálat rendjét, mind pedig a fentebb említett idézés idejét és helyét, a b'eidézettek névjegyzékével együtt, beleírva a kitűzött határnapot is, ugyanazon nádor úrnak a szokásos módon írjátok meg. Kelt Vissegrád-on, Keresztelő szt. János fővétele ünnepét követő hete­dik napon, az Ür ezerháromszáznyolcvanhetedik esztendejében. 1387. aug. 30.« Forrás: OL.D1. 69995. sz. 42

Next

/
Thumbnails
Contents