Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)

VIII. A Tanácsköztársaság Somogyban (1919)

VIII. A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG SOMOGYBÁN (1919) A polgári demokratikus forradalom győzelmétől a proletárhatalom kivívásáig jelentős események zajlottak le megyénk történetében is. A frontról hazaözönlő katonák rovember 4-től kezdve nekiestek az uradal­mak vadaskertjeinek, dohányos pajtáinak, vermeinek, magtárainak, boros pincéinek, imitt-amott a kastélyok berendezéseinek is. Sok községből el­kergették a jegyzőket (Kéthely, Zákány, Kötcse, Istvándi, Balatonkiliti, Böhönye, Simonfa, Szenna, Somogyszob). A csendőrsági és a karhatalmi létszám leapadt, a nemzetőrök közé »megbízhatatlan elemek« kerültek, ma­ga a katonaság is egy követ fújt a néppel. Beszélték megyeszerte, de Tol­nában is, ahogy Illyés Gyula Koratavasz-ában leírta, hogy a falvak népe és a katonák már előre megüzenték még a napját is annak az 1918. végi decemberi éjszakának (11-éről 12-re virradó éjszaka), amikor kirabolják Kaposvár üzlethelyiségeit. A hírt, amely dermedt tehetetlenségre kárhoz­tatta a város és a megye vezetőit, senki sem vette komolyan, sem a no­vember közepén már kormánybiztossá kinevezett főispán, sem a Megyei és a Városi Nemzeti Tanács, de még a rendőrség és a katonaság sem. A későbbi felelősségrevonás kihallgatási jegyzőkönyveiben a tanúk lidérc- nyomásos kábulatként emlegették az emlékezetes decemberi éjszakát. A »24 óráig tartott forradalom kivívta új korszakban« (gróf Szé­chenyi Aladár főispán, a Megyei Nemzeti Tanács elnökének szavad) »egy­hangú felkiáltással« választották meg Somogy vármegye Nemzeti Taná­csát, amelynek hangzatos megnyilatkozásain is érezhető volt, hogy a pol­gári forradalom megyei vezetése is hozzákezdett egyfajta osztályellentétek elmosására szolgáló nemzeti demagógia hirdetéséhez. Bár a nemzeti taná­csokban a munkások képviselői is szóhoz jutottak, azok azonban — köz­ismerten — nem voltak megelégedve a tanácsok működésével. Jellemzé­sül megemlíthetjük, hogy Kaposvárott, a Nemzeti Tanács Kaposvári Bi­zottságával egyidejűleg, a Munkástanácsot is megalakították. A polgári forradalom győzelme után a különböző osztályok és ré­tegek közötti ellentétek csakhamar kiéleződtek. A polgárságnak már nem volt ahhoz ereje, hogy minden hatalmat magához ragadjon, a tömegek forradalmi elszántsága és lendülete azonban egyre inkább követelte a maga számára a közügyekbe való beleszólás jogát. így állt elő a kettős hata­lom állapota, amikor is a hatalom megoszlott a polgári kormányzat szer­vei: a nemzeti tanácsok és a nép tanácsai között. 354

Next

/
Thumbnails
Contents