Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
VII. Somogy vármegye a kapitalizmus korában (1850-1944) - B) A dualizmus korszaka (1867-1918)
programja: munkásállam létesítése, természetesen nem létezik oly kérdés, mely a munkásvilágra ne vonatkoznék vagy ehhez viszonyban nem állana: következőleg nincs kérdés, melyet a munkásegylet körébe ne vonna, s izgatólag fel ne használhatna. c) »tárgyalása az egyleti tagok felvilágosításával azon gazdászati törvényeknek, melyek a vagyon termelésére, megtartására és fogyasztására vonatkoznak«; a munkásegyletek programja köztudomásúlag a szociál- demokratizmus, többnyire a kommunizmus is; hogy a vagyon termelésére és fogyasztására vonatkozó gazdászati törvények alatt az ő felfogásuknak megfelelőeket értik, következőleg az alapszabályokban azoknak hangsúlyozott tárgyalása alatt, a szocialisztikus és kommunisztikus államfelforgató eszmék korlátlan, szabad tárgyalását s terjesztését értik: az eddig előadottakból is világos. d) »testvéries közeledést eszközölni az idegen földön levő társakkal«; hogy ezalatt a külföldi munkásegyletekkeli összeköttetés értetik, kétséget nem szenvedhet; ebből merítené tehát az egylet azon jogát, hogy az ún. »londoni Internacionálénak« a kir. kormány által világosan feljogosított fiókja s része legyen, mint ezt a Pesten nyert tapasztalás is mutatja. S ez volna az asszociáció kifelé; e) mi már most illetné az egylet körét, s működése területét, hogy mit kívánna az egészben, kitűnik a tervezet 3. §-ból, mely szerint: »az egylet alakítandó mellékegyletek által, melyekhez 5 tagnak (! !) egyesülése elegendő, s melyek ugyancsak hasonló alapszabályokat használnak, tevékenységét valamennyi a magyar koronához tartozó országokra kiterjeszti.« Ezen pontban foglaltatnék az egylet legveszélyesebb jogosítványa, az asszociáció, illetőleg az affiliáció befelé. Kétségtelen, hogy ennek megengedése esetében az egylet a munkásmozgalmat hazánkban rendszeresen szervezheti, s az egyes tényezőket — melyek már egyma- gukban is a közcsend, sőt a közbiztonságot is veszélyeztetik, — egy tömör, szerves oly társulatban egyesíthetnék, mely az államok mai alapjára, illetőleg azok fennmaradására a legnagyobb veszéllyel volna; s hogy ez nem agyrémlátás, eléggé mutatja az 1871. évi párizsi »kommün«, s ugyanazon évben a pesti munkásegyletek által előidézett zavargások. Az egylet szervezetét illetőleg, ha tekintetbe veszik, hogy (23. §.) »az egylet minden tagja köteles az alapszabályokat... szorosan megtartani, a bizottmány, egyleti tanács és a közgyűlésen hozott határozatoknak magát alávetni, az egylet érdekeit és céljait lelkiismeretesen s szorgalmasan előmozdítani«, — »hogy (7. §.) az egyleti ügyeket az egyleti tanács intézendi, melynek joga (8. §.) a hivatalnokok számát szaporítani s azok címeit megállapítani«; — továbbá (10. §.) »a tisztviselők választása s felfüggesztése, a netáni fizetések rendszeresítése« — továbbá (21. §.) »a vidéki egyletek választmányai az egylet tanácsgyűléseiben véleményezési szavazattal részt vesznek«; — mindezek összehasonlítása által kitűnik, hogy a tervezetben gondoskodva van, miszerint előforduló esetben eg}' teljesen kiképzett szervezet álljon a tervezőknek rendelkezésére. Vélemény. Az osztály előrebocsátandónak véli, miszerint a f. évi április 29- én tartott miniszteriális ülésből az elnöklő belügyminiszter őhagymél- tósága (1394. ein. sz. a. jegyzőkönyv) jövőre követendő szabályként kimondotta, miszerint 288