Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)

III. A magyar középkor Somogy vármegyéje (V-XVI. század)

valamint két rostadó növényt. Ez utóbbiak közül a Linum sp., valamint a Gossypium sp. szerepel. A gyapot azonban feltétlenül import árunak tökintendő. Tehát mint termesztett növény, csak a len és a búza jöhet számításba. Természetesen a két faj ismerete nem azt jelenti, hogy csak ennyit termesztettek. A rómaiak egész sor helyben ismeretlen növényt hoztak be, amelyek közül néhánynak folytonossága napjainkig lemérhető (például szilva).«

Forrás:

Füzes F. Miklós fenti tanulmánya a Veszprém megyei Múzeumok Közleményei 1963. évi (1.) számában jelent meg. 333—334. o.

9.

IX—XI. század

A honfoglalás és az államalapítás korszaka

Alsó-Pannóniában a hatalmukat vesztő és elszlávosodott avarok után, a földvárakba és az erdőségekbe húzódó s a keresztséget felvett szlávság a gyarmatosító frank birodalommal vívott párharcában alulmaradt, s véglegesen átadta helyét a magyar államalapítás korában — a Fiad-Kérpusztai XI. századi feltárt temető leletei által is igazolt — a földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozó, s a Somogybán tanyát- verő, honfoglaló magyarság Koppány törzsének, amely közvetlenül a Balaton délnyugati részén telepedett le.

A fejedelmi nemzetség egyik ágának, Géza fejedelem rokonának: Koppánynak vagy Kupa vezérnek a birtokai Somogybán feküdtek. (Szerénd, Szerén, Szőrén, Koppány). Vára és székhelye Somogy- vár volt. E tájon élte le életét az a keménykötésű pogány magyar, aki nem akarta az ősi pogány hitet az új vallással, a nyugati világ keresz- tyénségével felcserélni.

Koppány az ősi magyar életforma ellenségének tekintette — harcos nemzetségével együtt — az új vallást terjesztő papokat és főként azokat az idegen lovagokat, akik Németországból, Olaszországból és Csehországból jöttek hazánkba. A fejedelmi nemzetségen belül tehát Koppány volt a régi rend és a hagyományos szokások képviselőjeként István király legerősebb ellenzéke, aki nemcsak a pogány szokásokhoz és vallásokhoz, hanem a hatalomhoz és a függetlenséghez is büszkén ragaszkodva, a királyi udvarban egyre nagyobb befolyásra szert tevő idegenekkel szemben a király megöletésével az egész birodalmat hatalma alá akarta vonni.

A somogysági erdők, mocsarak és bozótok jó védelmet nyújtottak csapatai számára. Amikor seregei a Balatont megkerülve a bakonyi és a veszprémi uradalmakban pusztították István hadait, amelynek katonái a pannonhalmi bencés monostor névadójának: Szent Mártonnak a nevével indultak harcba, akkor a hazánkba bejött idegen lovagok közül a lázadó somogysági herceget Wasurburci Vezelin (Vecelin) Veszprémben megölte. Szétnegyedelt holttestét intő jelként küldte szét István az országba a pogány és csak külszínből megkeresztelt renitens láza27