Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)

VI. Somogy az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc idején (1848-1849)

natait, a részleteit, valamint eredeti jelzeteit Andics Erzsébet gyűjtötte és szerkesztette: A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 1848—49-ben c. művének II—III. kötetéből (Bp„ 1952, 1965.) vettük át olvasókönyvünk hasábjaira.

OL. Windischgrätz iratok 684/PAS.

OL. Windischgrätz iratok 1656/PAS.

OL. Windischgrätz iratok 1856 PÁS.

OL. Szőgyény iratok 943.

124.

1849. március 6—19.

»Somogy megye földnépe nem akar a császári katonai kormány alatt

maradni!...«

Amikor Windischgrätz fenyegető kijelentésére: »Én itt Magyarországon végezni fogok a forradalommal« — az osztrákok által megszállt dunántúli megyékben — így Somogybán is — egyre bátrabban növekedett az ellenállás, a »communisticus« törekvések, a földfoglalások, az uradalmi tisztekkel szembeni ellenszegülések világosan arra mutattak, hogy a nép csak az alkalomra és vezérre vár, hogy sorai népfelkeléssé rendeződjenek.

Az egész folyamatot a Közlöny egy névtelen somogyi levelezője így foglalta össze:

»Előbb az 1848-ik évi törvények oltalmazására bejönni színlett katonai erő most az adót nagy mennyiségben szedi — s falragaszok által hirdetted, hogy a földesurak által régebben gyakorlott minden jog és hatalom régi erejében visszaállíttatik. Most nyílik fel a föld népének szeme ezen csalás láttára, melyet sokan a somogymegyei földbirtokosok közül a régi állapotot visszanyerni óhajtván, maguk segítettek elő, magok vezetvén be az ellenséges csapatokat. Elkeseredett ám erre a nép, s méltó bosszúra gerjedt, s csak kis katonai erőt kell túl a Dunára rendelni, s általános lesz a népfelkelés s szét fogja zúzni az ellenséges erőt, mely a régi robotot óhajtó több földesurak által derekasan támogattatik. Somogy megye földnépe nem akar a császári katonai kormány alatt maradni, s várva várja a pillanatot, midőn a magyar kormánynak mutatja be hódolatát.«

»Pontosan e cikk megjelenésének napjaiban — írta Vörös Károly: Noiszlopy Antal visszaemlékezései (Adalékok az 1849. évi dunántúli népfelkelés történetéhez) című közleményében — Perczel ajánlólevelével egy eddig ismeretlen nevű fiatalember jelenik meg kihallgatáson Kossuthnál, bátyjával együtt, ki a debreceni térparancsnoikság egyik alantas beosztású tisztje. A magyar seregek még a Tisza-vonal mögött állnak, és még semmi sem sejteti a nemsokára meginduló tavaszi hadjárat nagy sikereit. A fiatalember mégis merész tervvel áll elő: éppen a mélyen az ellenséges front mögött lévő Somogy megye s onnan kiindulva a Déldunántúl felszabadítására vonatkozó tervét terjeszti az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke elé. A Somogyból menekült fiatal szolgabíró, Noszlopy Gáspár, régi, de elszegényedett köznemesi családból származik.«

219