Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)

VI. Somogy az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc idején (1848-1849)

Hire — Kolmar József somogyi származású újságíró tollából — már elébb megérkezett Debrecenbe a Közlöny 1849. február 28-i számában:

»Volt nékünk egy lelkes, erélyes szolgabíránk a marczali járásban, kiről kormányunk tán nem is tudja, minő kincset bírt e tisztviselőben a nehéz napokban. E férfiú már azelőtt is a nép embere; de különösen a forradalmi napokban a népnek valóságos atyja, vezetője volt. ö volt az, ki a Jellachich-féle hadjárat alkalmával az ellenségnek legnagyobb gátja volt; kémjét, futárját, egy horvát katonatisztet: Terbukovics nevűt elfogatta s Keszthelyre kísértette, miért Jellachich dühében majd ajkát harapta le, mivel ezáltal hadi terve hiúsult és késleltetett. S e férfiúnak schwarzgelb nemzetőr tisztekkel is küzdenie kellett, sőt több tiszttársai is csititgatták, fenyegetvén Jellachich bosszújával; de ő rettenthetet- lenül állott ügyünk mellett; a népet az ellenség élelmezésétől letiltotta, nemzetőröket vevén maga mellé cirkált az ellenség útjában, annak több társzekerét elfogta, s ahol csak lehetett, ártani el nem mulasztó. S ezért, midőn Jellachich Somogybán tanyázott, halálra kerestető a vakmerő szolgabírót, ki neki annyi kárt okozott, s csak alig sikerült neki megszabadulni. E jeles szolgabíró neve Noszlopy Gáspár. . . Adjon az Isten az igaz ügynek minél több hasonló barátot s kormányunknak sok ily lelkes tisztviselőt.«

Vörös Károly — idézett tanulmányában — így követte nyomon a két bátor testvér felszabadítási tervét:

»A Honvédelmi Bizottmány elnöke még kissé bizalmatlanul fogadja a tervet, mely Somogy megyéből kiindulva szerencsés esetben több más megye felszabadítását is tervezi. Kossuth aggodalmaskodik: »tudomása szerint — mondja — ellenséges erők szállvón meg a dunántúli megyéket, mint ilyennek, felszabadításuknak idejét nem látja még elérkezettnek, és a nemes vállalat minden eredményire kiáltás nélkül nagy veszéllyel jár.« De Noszlopyék nem tágítanak, s Kossuth végül beleegyezik abba, hogy tervet dolgozzanak ki, s azt neki benyújtsák. Alig néhány nap, s a két testvér máris kész tervezettel jelenik meg Kossuthnál. A tervezet szerint plakátokat fognak nyomatni és a bácskai hadsereg néhány önkéntes somogyi katonájával a Dunán átkelve e hirdetményeket megyeszerte elterjesztik. Majd a hirdetményekben megjelölt nagyobb helyeken toborzógyűlést tartanak, a nép élén elfoglalják Kaposvárt, elfogják a császárpárti vezetőket, a nép választása alapján új, forradalmi szellemű tisztikart hoznak létre, nemzetőrség s népfelkelés segítségével megvédik a megyét, miközben rendes katonaságot is szerveznek. Kossuth még mindig bizonytalankodik, a fiatalembereket, akik ily széleskörű teljhatalmat kérnek maguknak, alig ismeri, csak másodszor látja őket, hiszen mindez alig 1—2 hét leforgása alatt zajlik le. A tervezetet nem is fogadja el változtatás nélkül és őket egyelőre Perczel alá rendeli »... aki...« Szabadkára küldi őket, ahol március 28-i kelettel kinyomtatják plakátjaikat, majd Bajára utaznak, egyenruhákat készíttetnek a hozzájuk csatlakozott 35 önkéntes számára, s április legelejének egyik koraestéjén a zsákba rakott' hirdetményekkel együtt áteveznek a Dunán, hogy megkezdjék szülőföldjük felszabadítását.«

Forrás;

Közlöny 1849. március 6-i és 1849. február 28-i száma.

Noszlopy Antal: 1848/49-ki dunántúli önvédharc .. . (Kézirat, i Közli:

Vörös Károly: Noszlopy Antal visszaemlékezései. Századok 1953. 2—3. sz.

220