Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)

VI. Somogy az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc idején (1848-1849)

urak ellen. Az erdőkben zsiványok tanyáznak, akiknek a száma a hazatérni nem tudó hondvédek, önkéntesek és gerillák számával együtt félelmetesen növekedik.«

»Hosszú ideig kell — jelentette egy későbbi népellenes jelentésében — vidéken lakni, a parasztokkal gyakran érintkezni, a megyénél szolgálni, hogy az ember jól megismerje a paraszt alattomos, rosszindulatú, megbízhatatlan jellemét, amelyről fogalma sem lehet annak, aki mindig biztonságban, művelt emberek közt élt.«

Április 6-án már Ladról hívta fel Windischgrätz figyelmét a március 27-i újoncozási rendelettel kapcsolatos veszélyekre és a kitörni készülő parasztháború fenyegetésére: »Vulkán forrong a lábaink alatt-».

{» . . . und der Vulkan unter unsem Füssen kocht«) és nincs 10 ember a megyében, akiben bízni lehetne (»hiezu kommt noch, dass im Komitate nicht 10 Menschen sind, denen ich vollkommen vertrauen kann«). A jelentés leszögezte, hogy a paraszti érdekek elleni cselekmények borzasztó következményekkel együttjáró parasztháborút eredményezhetnek s a nagyszebeni, bánáti és bácsmegyei példák Somogybán is megismétlődhetnek. (» . . . dann emsteht ein Bauernkrieg mit all seinen Entsetzen, und fürchterlichen Gräueln, und das Schicksal Hermannstadts, des Banats, und wie man jetzt vom Batser Komitat erzählt, kann unsere Gegenden treffen«). A jelentést folytatva korholta a hiányzó hazafiságot. Az elfogult düh ezt mondatta vele:

»A nemes magyar nemzet története le van zárva! Egy éve nincs már! A nemesség terrorizálásával, az arisztokrácia megsemmisítésével megszűnt a nemzet létezni, most már csak a nép van meg. >*•...« A nemesség volt a trón védelmezője, mindig készen arra, hogy a királyáért áldozatot hozzon. Ez a nemesség nincs többé, a jövendő csak legendájukat fogja emlegetni. Levágták Sámson haját és ezzel erejét a parasztnak adták, amelyet az elveszített.«

Az újoncozás veszedelméről ezt jelentette:

»... talán a felsőmagyarországi megyékben lehetséges az újoncozás, ahol más a nép hangulata, de Somogybán, Zalában, Veszprémben és Tolna megyékben csak elegendő katonasággal lehetséges azt végrehajtani, másként semmiképp.«

»A nép minden nemzetnél — jelentette április 16-án ugyancsak Ladról — a demokrácia és a kommunizmus felé hajlik« (»das gemeine Volk neigt sich bei allen Nationen zur Demokratie und zum Kommunismus«) és ezzel a néppel — szerinte — együtttart a kommunizmushoz ugyancsak vonzódó falusi lelkészség, a jegyzők és a tanítók (»... die Landgeistlichkeit, die Notare und Schullehrer, denn diese, aus dem Volk entsprossen daher selbst dem Kommunismus hold.«)

Amikor Cseremiszky Miklós, bécsi kancelláriai tisztviselő, konspirativ úton, Kaposváron is megforduló bizalmas levélben feltárta a magyar mágnások áruló magatartását, e gonosz és önző népárulók között a somogyi Czinderyt is névszerint említette, akit minden szolgálata ellenére

1849. június 6-án mégis felmentettek tisztsége alól.

Források:

Kriegsarchiv Wien, Feldakten Ungarn 1849. Hauptarmee Fase. 82. 6 141/4. OL. Dessewffy család levéltára. Dessewffy Emil iratai.

OL. Windischgrätz iratok 960/PAS. E fejezetben az iratok tartalmi kivo218