Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
VI. Somogy az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc idején (1848-1849)
ne. 1848. szeptember 11. Jellasics fegyveres ellenforradalmi támadása A bécsi udvar ellenforradalmi politikájának eredményeként Jellasics 1348. szeptember 11-én — mintegy 34 000 főnyi sereggel — áttört a Dráván és pusztította az útjába eső somogyi falvakat. A megtámadt megye területén a felkelők az átvonulás hátamögött súlyos csapásokat mértek a báni csapatok utánpótlási vonalaira. Szeptember 16-án az udvar megtiltotta a nádornak a Jellasics- csal való harcbabocsátkozást. A nádor Veszprémbe sietvén szeptember 21-én tárgyalást akart folytatni a Kisfaludy gőzös fedélzetén a horvát bánnal. Lássunk néhány részletet a tervezett találkozó irodalmi leírásából: »A nemzet története a víz színén« c. fejezetből Eötvös Károly tollából : »... Jöttek a horvátok. Meg' akarták enni országunkat. Jellasich báró a horvát bán vezetett ellenünk egy nagy sereget és seregével már el hagyta Boglárt s jött felénk, mint a förgeteg. Jött is. Szeptember 21-én már Szemesen volt. A nádorispán levelet kapott szeptember 19-én Bécsből a királytól. Ez a levél 16-án kelt. Ez a levél soha nem látott még napvilágot. Én Vermes Illés 48-iki pápai követtől és gr. Zichy Manó 48-iki honvédezredestől hallottam valamit a levél tartalmáról. Akkor már Bécsben elhatározták, hogy az ország alkotmányát eltörlik, a magyar kormányt és az országgyűlést elkergetik s a magyar nemzet alkotmányos ellenállását vérbe fojtják. Jellasich minden parancsot és meghatalmazást megkapott már erre. A nádorispánnál azonban gondoltak valamit. Azt fölakasztani nem akarták, de a magyarok kezében se akarták hagyni. Szeptember 16-án a király aláírásával küldték hozzá azt a levelet, amelyben megengedték neki, hogy Jellasichcsal személyesen összejöjjön, valami egyezség félét vele szóba hozzon, de egyezséget ne kössön, azután pedig vegyen búcsút a kapufélfától s hagyja a magyarokat magukra és Jellasichra, annyit se mondjon, hogy befölleg- zett, menjen egyenesen Bécsbe. Szeptember 20-án indult el a nádor négy kocsival Budáról s még azon a napon Veszprémbe ért. . . . Másnap 21-én, kiment Balaton-Füredre. Úgy volt előre elkészítve a dolog, hogy délután két órakor találkozik a nádorispán a bánnal. A bán Szemesen lesz, a nádorispán a hajóján, a »-Kisfaludy« gőzösön. A bán a hajóra jön s ott majd találkozik és beszélget a nádorispánnal. Déli 12 órakor indult el a hajó a balatonfüredi kikötőből. A hajón volt a nádorispán és kísérete. Ezen kívül Szentgyörgyi-Horváth József és Écsi László s a hajó személyzet. Kapitány, kormányos, három matróz és a fűtő. Az egyik matróz helyettes-kormányos is volt s a másik matróz Bognár Pál, nagyanyám későbbi kapása. Miért indult el a hajó olyan korán? Szemes csak ötven percnyi út. Két órakor kell lenni a találkozásnak, mit csinál a nádorispán a hajón két óráig, tehát még hetven percig. A nádorispán előzékeny és udvarias akart lenni a bán iránt. Az ellenség és az áruló iránt, aki föltámadt az ország kormánya és törvényhozása 211
