Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
VI. Somogy az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc idején (1848-1849)
ellen, fegyveres kézzel betört a határon s tíz nap óta már öl, rabol es éget. A kíséret pusztán udvariasságnak tekintette a sietést. Talán maga a nádorispán is annak tekintette. ... Fel volt lobogózva a hajó. A nagy zászló a főárbóczon. S azután elől is egy, hátul is egy zászló. Ezek már kisebbek voltak. Volt még egy negyedik lobogó is egy kisebb árbóczon. Valamennyi piros-fehér-zöld magyar nemzeti szín. Nagy következése lesz még ennek. . .. Bármennyire sietett a hajó, a bán már a parton várta. Azok a képek, melyek 1848-ban készültek, hogy megörökítsék e furcsa történeti eseményt, nem hívek a valósághoz. Pusztán a képzelődés szülöttei. ... Szeptember 21-én gyönyörű szép meleg, tiszta őszi nap volt. Az ég s a tó egyaránt ragyogott a verő nap fényben. Szellő nem szálldosott s a szeszélyes Balaton nem is sejtette, mi történik hátán és partjain. Egyik egykorú képen sincs nyoma a bán sátorának. A bán pedig sátort üttetett és sátora előtt hatalmas sudárfán sárga-fekete lobogó volt feltűzve. A bán és törzskara a sátor előtt állt, mikor a hajó közelgett. A hajó nem tudott kikötni. A parti víz sekélyes volt. A hajó kereke már zavarossá tette a vizet, egy matróz póznával a víz mélységét kémlelgette. A hajónak meg kellett állani a parttól mintegy háromszáz méternyire. A csónakot rögtön előre húzták, három matróz bele ugrott, a keresztdeszkára sárga pokrócot terítettek, beszállt a csónakba gróf Zichy is, így mentek Jellasich elé. A gróf vitte a nádorispán izenetét a bánhoz. Kéri a bánt, hogy fontos ügyek megbeszélése végett látogassa őt meg a hajón. Ekkor történt az álnokság színjátékának első felvonása. A bán és tábornokai észrevették, hogy a hajón nincs sárga-fekete lobogó, hanem csak magyar háromszín. Hogy mehessen Jellasich ilyen helyre? Hogy mehessen Magyarország harmadik zászlós ura Magyarország állami lobogója alá? Megtagadta a hajóra menetelt. Gróf Zichy visszament a »Kisfaludy«-ra. A nádorispán tanácskozott kísérőivel. Elhatározta, hogy a király megbízását eredeti példányban átküldi a bánhoz s újra ismétli a meghívást. Gróf Zichy megint a parthoz evezett. Ez volt a második felvonás. A bán megnézte a levelet s rajta a király nevét. Elnevette magát s mutatta a levelet tisztjeinek. — Mit adok én a király ezen aláírására? Igaza volt. Hiszen az ő tábori irattárában különb aláírásai voltak a császárnak. S a császár aláírása nem küiönb-e, mint a királyé. S aztán az ő levelein Latour aláírása is ott van, de a nádorispánén nincs. — Menjek-e? Kérdezi tisztjeitől. — Ne, semmi esetre se! Tisztjei egyhangúlag szintén nevetve feleltek a kérdésre. Gróf Zichy, mielőtt vissza indult, ezt a megjegyzést tette: Ö fensége a főherczeg még becsületszavát is hajlandó adni, hogy Exczellencziádnak semmi bántódása nem lesz. A bán tovább mosolygott, s azt felelte: A hajó gépe erősebb, mint a becsületszó! ... Kinek a becsületszavára gondolt ő? Mert nem mindegy ám az: ki adja a becsületszót? .. . De az is igaz, hogy itt politika készült, a politikában pedig nincs a becsületszónak harmincz lóereje. 212