Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686-1848)
határokban igen kevés termesztetik. Zab több. A tengeri pedig szinte oly főterméke a megyének, mint a rozs; még a legsilányabb homokos helyeken is szép tengeri vetéseket láthatni. A Dráva mellékén egy bizonyos faj van szokásban, melynek csöve nem nagy ugyan, de a rajta levő szemek tömötten állnak, gömbölyűk és Igen vékony hajúak lévén, sok lisztet adnak. A hajdina vagy tatárka mindenütt termesztetik, különösen a homokos vidékeken. Burgonyát az uraságok nagyban ültetnek, átalá- ban pedig minden földmíves egyaránt termeszt. Köles igen sok a Dráva,. Rinya, Ókor mentiben. Len Csököly körül; kender házi szükségre mindenütt, Darányban pedig s környékén kereskedésre is termesztetik. Dohányt főkép a németek termesztenek s a perui és virginiai dohánnyal is igen szerencsés próbát tettek; egyébiránt legtöbbet ültet Szülök nevű nagy német helység. Takácsmácsonya sok helyt vadon is terem. A gyümölcsnek Somogy valódi hazája; a számos szőlőhegyek és kertek, s a Dráva vidéke szinte ellepetnek a gyümölcsfáktól. Híres kormos és pogácsa almája, főkép az istvándi fejér pogácsaalmák mind fűszeres ízére, mind zamatjára, mind nagyságára nézve a legnagyobb szorgalommal ápolt piros pogácsaalmát is felülhaladja. Gesztenyéje az északi részen, szilvája a Dráva mentiben egész erdőkkel van; ezen kívül cseresznye, körte, dió, noszpolya, berkenye, baraczk, sárga- és görögdinnye szinte feleslegesen. Mi a bort illeti: ebben meg van áldva a megye. Fejérborai közül kitűnők a gombai, horvátkúti, marczali, kőhegyi, lellei a Balaton körül; továbbá a surdi, szentmihályi, bagolai és zákányi a Dráva mellékén, mely utóbbi Somogybán a legjobb bornak tartatik. Jó vörösborok a baglashegyi, marczali, kéthelyi, böhönyei, szölösgyöröki, kőröshegyi, szamárdi, endrédi, gombai, leilei, tapsonyai, rádi stb. Hogy fában szüksége nincs a megyének, kitetszik abból, hogy az erdők 538 308 holdat borítanak el, és így többet 1/3-nál a megye haszonvehető földének. Azonban az újabb időkben tett irtások, kivált a Balaton melléki helységekkel a tűzi- és épületfa hiányát nagymértékben éreztetik. Fenyves van a szigetvári járásban, de kevés. — Somogy vármegye térséges legelőkkel, kövér, természetes, valamint mesterséges rétekkel dicsekedhetvén, marhatartása jó karban áll. Szarvasmarha sok és szép növekedik a Dráva, Rinya, Ókor, Almás mentiben, s ezekkel nem megvetendő kereskedést űznek a drávamelléki lakosok, kivált a horvátok. Bivalyokat egy vármegyében sem látunk annyit, mint Somogybán, főképp a Balaton és Sió mentiben. A lótenyésztésre nézve elsőnek lehet Somogy megyét tenni az országban, mert nemcsak a számos és tehetős birtokosok nagy kedvvel űzik, hanem a jobbágyok is különös szorgalmat fordítanak a gazdaság ezen ágára. S e tekintetben a megye bölcs rendelkezésének örvendetes sikere van. Telivér ménesek találtatnak Adándon, Ladon, Kéthelyen, Hetesen, Marczalin, Szőlősgyörökön, Böhönyén, Iharos-Berényben. A jobbágyhelységek közt leginkább kitüntetik magukat e tekintetben Attala, Pulya, Aszaló, M.-egres, Gölle, Kánya; úgy hogy a magyar gazdasági egyesületnél júniusi vásárkor a parasztcsikók jutalmazására évenkint kitüzet- ni szokott jutaimákat még eddig többnyire ezen helységek lakosai nyerték el. Ezen kívül a lótenyésztés előmozdítására szolgál a Hetesen évenkint tartani szokott lóverseny. A juhok tenyésztése csak nem régiben kezd divatba jönni, de annyival erőteljesebben igyekeznek a somogyi felvilágosodott gazdák nemcsak szaporításán, hanem inkább nemesítésen is ezen honunkban nagyfontosságú állatnak. A rengeteg erdőkben a sok posvá- nyos, bozótos helyeken, számos nyájakban legelnek a sertések, a honnan azok főágát teszik a somogyi népség jövedelmének. Az idevaló úgynevezett 196
