Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686-1848)
ég, vagy levegő színű, közelről pedig savó színű. Őszi időben a ködöknek nagy tanyája ez, mellyről azok tsak 10 óra felé kezdenek felhő formájában fel szállani. Égi háború alkalmával igen szép nézni a belehulló villámokat. A Tónak partjain találtatik Kenésén túl Somogy felé az a finom vaspor, melly az egész hazában Balaton Por név alatt esméretes. Hogy ezek a por szemek vulkáni productumok, és valóságos vas részek, megbizonyosodik a mágnes által, melly ezekben kevertetvén, magához vonja azdkat, kristályt ábrázoló szálkákban, a homokot ott hagyván. E tó plántáiról is közlök valamit. Terem ebben: sás, nád, tsohu, gyékény, bozogányos káka, hínár, mint más tavakban, és az úgy nevezett derézde, mely a gyenge libáknak kedves eledele. Halai nem sok félék; de jó ízűek. Elszámlálom azokat is: hartsa, fogas, fogassüllő, süllő, ponty, tzompó, ön, tsuka, keszeg, kontzér, garda, pirosszárnyú, fejérszárnyú. — Májusi és júniusi napokban, midőn az idő felmelegszik: szinte forrani láttatik a tó partja az apró halak miatt, amiket rostákkal szoktak a lakosok merengélni rétzéik számára. Ez apró halakat a köznép különös halfajnak tartván Rüsznek nevezi, de én megvizsgálván úgy találtam, hogy azok nem egyebek, mint garda fiák, mellyek az ikrából kikelvén, a partra tódulnak élelmeket keresni. Balaton lakosai közé tartoznak a rákoknak 3 fajai is, úgymint: a fekete- ketske- és tseresznyerák, úgy a sróf tsiga, -kanál tsiga, melynek tekenőjét a képírók, tussal rajzolók szokták használni. Találtatik néhol benne tekenősbéka is, de ritkán, és tsak oly helyeken, hol patak béömlések vágynak. Ezeken kívül a minden fajú vízi békáknak, tsiboroknak, piót- záknak, vagy nadályoknak, és kígyóknak nagy sokasága. Vízi madarai: vad-lúd, tsergő-rétze, nagyobb, vagy örvös rétze, gém, gödény, szártsa, búvár, halász-madár. Parti madarai: seregély, parti-fetske, nádi-veréb; gólya itt épen nints. A Balaton partján ásatnak a zsotnbékok, mellyek nem egyebek, mint elfűrészelt törzsök formájára öszve nőtt sás-gyökerek, igen puhák, és jó ülés esik rajtok. A Balaton melléki pintzéknél igen sok van illyen a tüzelők körül, mellyekre ülnek a tűz mellett dohányzó és iddogáló pintze szeresek, köszöntgetvén egymásra a vászon, vagy Sz. Mihályi korsót. A mi illeti a Balaton melléki lakosokat; talán az egész világon sintsenek oly jószívű, adakozásra hajlandó, és barátságos emberek, mint ezek.« Forrás: Oláh János: Balaton mellyéki tudósítások barátságos levelekben. Tudományos Gyűjtemény 1834. évi III. kötet. 95. 1835. Széchenyi István gróf Kaposvár díszpolgára 1835 május 26-án Széchenyi István gróf — Sopronnal egyidőben — elfogadja díszpolgárrá választását Kaposvár polgárosodó mezőváros tanácsától : »•Nemes Városi Tanács és Választott Község! Ha van halandó létünkben minden kesertül ment érzés, becsületes ember valóban mást nem ismer, mint azon lelki örömöt, melly rá honfitársainak megbecsüléséből száll. Tökéletesen érzem tehát Nemes Tanács és Választott Község azon juta176
