Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686-1848)
78. 1803. A marcali jobbágyok az uradalmi tisztek embertelen magatartása és a robotterhek miatt panaszkodnak I. Ferenc királynál »■Felséges Császár, Koronás Apostoli Királyunk! Könnyes szemmel, zokogó szívvel borulunk Felséges Fejedelmünk lábaihoz, az hol is sírván, kénytelenítettünk voltaképpen sérelmes ügyünk eránt nagy alázatossággal panaszt tenni. Miként az méltóságos földes uraságunk tisztjeitől hurcoltatunk s nyomorgattatunk, következendőképpen rendszerént előadjuk Felséges Királyunknak értésére. 1. Vagyon Marcali mezővárosunkban numero 138 adózó személy, de már közülünk az nagy hajtogatás, 1 egész héten mindennapi robot miatt hetvennégyünknek el kellett marháinkat nagy kárunkra adni, minthogy magunknak csekélyét dolgozhattunk s ezen okból, tehát az kenyerünk szűk volta miatt kelletik marháinkat elvesztegetni. 2. Meg nem elégszenek az Tiszt Urak azzal, hogy három nap is egymásután huzamost hetenkint szántunk, de ha negyedik napon megyünk az ekéért, hogy magunknak is legalább egy-két nap szánthatnánk, vagy egyéb valami dolgot tehetnénk, legottan keményen büntettetünk, más munkához való szerszámunkat is, úgymint kaszát, kapát, sarlót és egyéb eszközeinket tőlünk elszedik munka után s ezzel meggátolnak az magunk dolgaiban, egyedül az Tiszt Uraknak akaratja az, hogy egész heteket az Méltóságos Uraság robotjában töltsünk el. 3. Ha magunknak valami dolgot teszünk, vagy aratunk, vagy kaszálunk, egyszóval bárminémű mezei munkánkban foglalatoskodunk, utánunk rohannak négyen-öten s többen is lóháton s úgy hajtanak, mint az foglyokat folyvástul az Uraság dolgára, déltájban pediglen amidőn az ebédet aratóinknak kihozzák, gondolván asszonyaink, hogy az magunk tarlóján vágynak az munkások, onnét elhajtják az ebéd vivőt eledellel együtt az Uraság tarlójára s ottan eszik meg azok az ebédet, akiket a magunk tarlójára pénzen megfogadtunk. 4. Amidőn már 52 napi robotunkat leszolgáljuk s minthogy pénzért menni tartozunk földes uraságunknak s ebből magunkat ki nem húzzuk, de az esik sérelmünkre, hogy az vidék falubeliek fizettetnek 20 kra- cárral napjában s azon felül adatik nekilk 2 ice bor s minekünk pediglen egyedül 12 krajcár fizettetik. Ha fel nem akarjuk venni, büntettetünk. 5. Földet, rétet tőlünk elszedik. A mi csekélység bírásunkban engedtetett, azt is a gyakorta való méricskélés által az tiszt urak megkisebbítették s annyira vagyunk már az nagy szükségben, hogy a vitézlő rendnek (katonaság) alig tudjuk megadni az mindennapra kijárandó zab, széna és liszt portiójukat. 6. Minthogy fent megnevezett lakó helyünk nagy átmenő helyen fekszik s az helyben levő katonaságtól is ritkán ürül meg s következendőképpen az helység bírójának több foglalatosságai vannak, mégis mindezeket tekintetbe nem veszik az dominális (urasági) tiszt uraink, nem elég, hogy az Uraság hajdúi parancsolják a lakosokat robotra, hanem ezenkívül az bírót is hajtják, hogy házrúl-házra parancsolni menjen, ha pedig hogy az nemes militia (katonaság) dolgában foglalatoskodni kelletik, minthogy az Nemes Vármegyének tisztjeitől parancsoltaiig hogy 158
