Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686-1848)
mindenben az vitézlő rendnek az bíró elégséget tenni el ne mulassza, ezen környülállások tehát meggátolják s nem mehet az lakosokat az uraság robotjára parancsolni, megkötöztetik az uraság tisztjei az bírót s ily szókkal parancsolják az hajdúknak: úgy »megkössétek, hogy nyelve az szájából kidagadjon, Istent ne ismérje s úgy vezettetik parancsolni. 7. Azon felül még az múlt esztendőben ilyen kegyetlenséggel nyúltak asszonyainkhoz, hogy amidőn az kenyeret sütötték s nem mehettek tüstént robothoz, elhagyatták vélek az sütést, tüzet is égve az kemencében s azon tésztás kézzel elhajtattak. Ugyan most is ez folyó június hónapnak 12. napján parancsoltattak robotra, elvégeztek pediglen már az írt napnak előtte három-négy napot az uiaság munkájában, kit asszonyaink, kit férfiú cselédek, még is meg nem engedvén, az sütés közben megkötöztettek, az félbehagyatván, pórázon hurcoltattak, ezen történet pediglen megesett nekünk, tizenhét esküdteknek szemünk láttán azon az napon, melyen ezen alázatos instantiánk fölvivőinek Felséges Koronás Fejedelmünk eleibe, egy kevés útiköltséget házankint szedegetvén. 8. Az múlt időben is az juhok nyírése alkalmatosságával egyik nyíró asszonyunk, minthogy terhes lévén, az diót megkívánta s bemene Mél- toságos Uraság kertjébe egynéhány diót fölvevén, az pajtabíró ott kapta, nem tekintvén az nála levő ártatlant, összekínozta, rugódozta elannyira, azon egynéhány dióért, hogy estére kelvén az gyermek tőle elszületett s ezen taglalásban ugyannyira megromlott, hogy föl sem épülhetett nyavalyájából s ki is múlt esztendő múlva ez világból. Más asszonyunkat pediglen kordéra huzattatva, úgy korbácsoltatná, s minthogy pediglen az korbácsnak gombjai az emlőit megsértegették az sebek miatt négy likakra kifakadtak s így tehát nagy fájdalmakra és betegségre jutott. Ily keményen bánnak nem csak mivelünk magunkkal, de gyarló fehérnépünkkel is Méltóságos Excellentiának dominális tisztjei. 9. Semmi bizonyos tavaszi alá való földet nem engednek bírásunkban, hanem nagy munkával irtogatunk s ezeket trágyázzuk. Amidőn megjavítjuk, haszonvételünkre fordítani akarjuk, tőlünk elvétetnek, semmi legelőt nem adnak, az hol is, bár akkor legeltethetnénk barmainkat, amidőn az uraságnak szántunk, de még az szántást is az magunk szénáján, leggyakrabban pénzen vett takarmányunkon végben vinni kénytelení- tettünk. 10. Az hosszú fuvaroknak véghez vitelére leginkább az téli alkalmatlan rossz időben hajtatunk nagy terhekkel oly messzeségre, hogy magunk munkánkkal az nagy sáros havas időkben, majd elveszünk. Hahogy pediglen visszajövet üresen jövünk három napoknak behúzásával, más, azelőtti megszolgált robotunkkal megbüntettetünk. Egyik helbeli jobbágy társunknak marhája az hosszú fuvarnak alkalmatosságával a rossz időnek miatta, el is veszett. Instált ugyan az kárvallott a Méltóságos Uraság tisztjei előtt, hogy valamely része kárvallásának refundáltatnék, (megtéríttetnék), minthogy az Uraság hosszú fuvarozásában történt szerencsétlensége. De nem hogy kárából valamely részt megtéríttetett volna, hanem az tömlöczbe vetették s ottan majd egy hónapig szén ved tették. Onnét kibocsájtatván, semmi érdeme nem lévén, kemény pálca ütésekkel büntették. Azután ugyancsak adatott néki marhája helyébe mis marha, amelynek az ára mostanáig szolgáltatik az tiszt uraktól. Mindezen panaszainkat, melyeket mostanság Felséges Koronás Fejedel159
