Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)

V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686-1848)

tartott előadásokat. 1834-ben pedig Balogh János társulata terjesztette a városban a nemzeti kultúrát.

Forrás:

Kazinczy Ferenc levelezése VIII. kötet.

Balogh István naplója (1820—1839). Széchenyi Könyvtár kézirattára.

77.

1800.

»Kaposvárra! Kaposvárra! Eresszük a szegény rabokat ott is szabadon és rakjuk helyükbe az urakat«

(A somogyi insurgens lázadás)

I.

A század első évtizedében egy antifeudális rebellióvá változó insurgens pártütés színhelye volt a vármegye. A Napóleon elleni hadjárathoz a vármegye egy gyalogzászlóalj és egy század lovasság kiállítását határozta el. A lovasszázad nemesekből, a gyalogság toborzott és összefogott újoncokból állt, akiknek a — szökéseik elleni — védelmét a Czartorysíki- féle vasas-németekre bízták. A zúgolódó újoncok mégis fellázadtak, falvakat fosztogattak, kastélyokat prédáltak fel, sőt a megyeszékhely is csak úgy tudta elkerülni íeldúlását, hogy Oroszy Benjamin kapitály állt a lázadó katonák élére. A zendülés a földesurak és az államhatalom elleni gyűlölet robbanásszerű akciója volt.

A lázadás története olmützi fogságban — 1803-ban — az események tőszomszédságában — »Oroszy Benjamin fatalis története« címmel jelent meg, amelyről Paczolay József másolt le egy példányt, amelyet a Sárközy család őrzött meg évtizedeken keresztül.

Az insurgensak Kaposvárra vonulnak:

»Ekkor kérdeztem ismét őket. Hát már mi volna további szándékjuk, vagy mittevők lennének ezután? Melyre egy rész kiáltotta, hogy csak Kaposvárra, Kaposvárra! Eresszük ott a szegény rabokat is szabadon — és rakjuk helyükbe az urakat. Más rész pedig ordította: Nem oda, nem oda, hanem elsőbb is Toponárra, ott majd jó vásárunk lesz és azután menjünk Kaposvárt meglátogatni!«

». .. Kívánságukat semmi szín alatt nem elenezhetvén, őket e részben szabad akaratjukra hagytam, de mindazonáltal azzal meg nem nyugodtam, hanem hátra menvén s Eötvös kapitány urat a dolognak miben létéről alattomban tudósítván, egyszersmind kértem, hogy szöktessen ki oldalvást az erdőből egy ugyan csak friss lovas huszárt, "ki karirba nyargaljon Kaposvár alá, és mint én reményiem, az ott érkezésünket már készen váró katonaságot avizálja, hogy minden haladék nélkül húzza el magát a szabad mezőről, és az insurgensek szeme előtt magát elrejtve várja helyre érésünket. Oly foganatja lett ezen projectumnak, hogy mire az insurgens patrol a mezőben vizsgálódásához kezdett, már az egész ütközeti rendben készen állott Csártoryszkiánsok az ott levő mély útban magukat úgy elrejtették, hogy közülük csak egy lélek is a patrol által észre nem vétetvén, ezek azzal a hírrel jöttek vissza, hogy egynéhány szekereket ugyan a város végin állani láttak, de legkisebb németet is,

154