Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686-1848)
francia veszedelem nyomja a német birodalmait, használjuk szán szempillantást arra, hogy szint oly csendes és törvényes úton orvoslását nyerhessük régi és mély sebeinknek. Igaz, sok hálaadással tartozunk Ausztriának, hogy a törököt megzabolázni segített, de bőven is megadóztunk érte a successionalis és hétéves háborúban; már most tehát omni et pleno jure, mi rajtunk a nyereségnek sora. Ezekre való nézve ez volna az alázatos vélekedésem, méltóztatna a t. n. vármegye ebben megállapodni: Hív a király, örömmel és buzgón és hű szívvel megyünk, de követeinknek oly parancsolatot adjunk, hogy addig, még őfölsége articulariter bizonyos, legalább okvetlenül mindjárt a francia háborúnak elvégzése után való terminust, p. o. a békességkötés után egy fertály esztendőre ki nem szab, melyre az ország vagy hivatik, vagy sem, sérelmeink orvoslása végett ipso facto összejöhessen, és míg őfölsége artikulariter meg nem ígéri, hogy a békekötéshez ezen diétában nevezendő magyar követet minden okvetetlenül adhibeálni fog, semminemű adomány ígéretbe nem ereszkedjenek, de ezt megnyerve mutassák meg, hogy csak egy magyar nemzet van a világon. Ha tekintetes nemes vármegye ezen csekély előadásomat valamely részben jóváhagyja, még azt is merném hozzátenni, a hazafiui kérést, ne legyünk mostohatestvérek és ha publica authenti- citate írjuk fratres et aimici, közöljük a többi vármegyével is, amit ezen dologban végezni fogunk. Szeretem a királyomat, szeretem a hazámat, de egyiket másik kárával nem tudom; kötelességem volt, hogy itt, ahol publikus ember vagyok, szóljak: quia et tacuisse persaepe malum; sed dum vera loquimur, expavescere, cive indignum est4, ha igazat mond Ciceró. Már most, hogy magyar közbeszéddel éljek, megmondtam a lelkemenvalót, akármi lesz a tekintetes nemes vármegyének végzése, én teljes elme és lélekbeli nyugalommal hozzáállok.« honi' unió —dmmimmm *>■———ét» 2. Önálló királyság. 3. Királyi esküvel megerősített önálló királyság, hadüzeneti és békekötési joggal, amelyet nem lehet egyszerűen csak összehívni. 4. Mivel a hallgatás gyakran rossz, az igazmondástól megretteni azonban méltatlan dolog. Forrás: Közgyűlési jegyzőkönyv 1796. II. kötet. Idézi Melhard Gyula: Somogy- vármegye a rendi országgyűlésen. 1661—1812. Veszprém 1906. 211—215. o. 76. Kaposvár a XIX. század első felében I. A Vahot Imre szerkesztésében megjelenő »A nagy világ képekben« című sorozat első kötetében (megjelent 1855-ben) Körmendy Sándor így írt a XIX. század első felében a vármegye székhely-városáról, amely iskoláival, könyvtárával, olvasóegyletével, kórházával és posztógyárával a polgári fejlődés útjára lépett. »1799-ben a Kapos vize h. Eszterházy Miklós által a város körül árokba vétetett. 1800-ban ismét fegyverben látjuk a városi polgárságot a francia háború alkalmával összegyűjtött újoncok ellen; kik felbosszankodván azon, hogy magyar hazában német őrcsapatok által kísértetnek. Tapson 151
