Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)

V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686-1848)

mint jelen levő patrónusnak a tetszését elnyerni, mielőtt lejátszották volna olvasására és cenzúrázására magamhoz kértem volna, de azt nekem előbb nem volt alkalmam megismerni, csak amikor némely, az előadás rendezéséhez szükséges dolgot kértek tőlem, ami egyfelől a megkezdés előtt történt meg, másfelől miközben más, halasztást nem tűrő foglalatosságok a lehető legnagyobb mértékben lefoglaltak, s nem lehettem mindenre eléggé figyelmes. Egyébként szinte szentül ígérem, hogy elsősorban én csak arra fogok törekedni, hogy ilyesmi többé ne forduljon elő, (hiszen nem elégséges derék és fedhetetlen életűnek lenni, hanem olyannak kell látszani és feltűnni is) így viszont kérem Méltóságodat méltóztassék továbbra is kegyével és pártfogásával kísérni bennünket, akik kettőzött igyekezetét fordítunk arra, hogy mindkettőt legalább megközelítőleg valahogyan megérdemelhessük: miközben tehát Önnek magunkat és törekvéseinket alázatosan előre is felajánljuk alázatos tisztelettel és hűséges odaadással maradok Méltóságodnak alázatos szolgája Csurgó 9. Aug. 799. Csépán István.«

Közli:

Bodó Jenő: Iskolánk levelesládájából. A Csokonai Gimnázium 1928/29. évi értesítőjében.

Bőd; Ferenc: A Csurgói Református Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium másfélévszázados története. Kaposvár, 1943. II. k.

Boros Dezső: Csokonai Somogybán c. bölcsészdoktori értekezés. Kézirat. Bibliotheca Simighiensis.

73.

1797—1819.

Nagyváthy János Somogybán

(1755—1819.)

A XVIII. és a XIX. század fordulóján újszerű mezőgazdasági üzemszervezési és vezetési reformtörekvések hazájává válik Somogy megye Nagyváthy János működése idején. Amikor a kiváló mezőgazda 1791-ben aláírta hatéves szerződését Festetics Györggyel, nyomban közzétette a Georgiconban szinte tankönyvül használt Instructióját (Utasítás) 1792-ben, amely három részre tagolta a mezőgazdasággal kapcsolatos tennivalókat, mintegy naprakész utasítással látta el a korszerűen gazdálkodni óhajtó mezőgazdákat. Vallotta, hogy »a mezei gazdaságnak a szénatartás és a baromtartás a fundamentoma«, amelyet nem a legeltető állattartással, hanem a takarmánytermesztésen alapuló istállózó állattenyésztéssel (»svájzer marha«) kívánt biztosítani. A felvilágosult mezőgazda korszerű elveket hirdetett, amikor a pihentetett határrészek pillangósokkal (bükfcönyös borsókeverék) való bevetését szorgalmazta, mert az — mint mondotta — »a földet nem soványítja, hanem kiöli a haszontalan sűrű füvet és a búza alá való földet kövéríti.«

Kéziratos művében propagálta a selyemhernyó-tenyésztést, az ipari növények termesztését, a szőlő- és kertgazdálkodást. A gazdaságok tisztviselőinek figyelmét felhívta a jobbágygazdaságok sorsára és tanítá144