Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)

V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686-1848)

diktált Cultura c. drámáját, amelynek keretében különféle táncok és dalok — többek között Rákóczi nótája is — kerültek előadásra. A jelenlevő Festetics az alábbi levélben tiltakozott a Rákóczi nóta ellen Csépán Istvánnál:

»Perillustris ac Generose Domine Fiscalis, Domine singulariter colendis- sime! Mivel a csurgói gimnáziumban kózelébb megtartott examenen, jólehet csak mint vendég és jóákaratú hallgató jelen voltam, ama viszony alapján, melyet földesúri jogaimnál fogva ezen intézet ügyeire, habár csak távolról, eddig gyakorolni láttatám: nem hibázom talán, ha a látottak és tapasztaltak felől véleményemet Tekintetes Uraságoddal — mint különben is pártfogósági gondnokkal — bizalmasan közlendem.

Amint kivehettem, a vizsga lefolyása és az ifjúságnak tudományos előrehaladása köztetszésben részesült. Csokonai uram ugyan inkább mulattató tárgyak előadásával kedveskedett, de annál jobban feltűntek Kovács István másodtanító érdemei, tanítványainak alapos, biztos feleleteiből. Csokonai urat eléggé kimenti a rövid készületi idő, de meggyőzött arról, hogy ez a gimnázium már rég fölvirágzott volna mások felett, ha rendes tanárról, avagy csak időközileg is gondoskodva lett volna. A színielőadás — most mellőzve annak vitatását, hogy az ifjúságnak hasznára vált-e — eléggé tetszett a közönségnek, hanemhogy nyíltan kimondjam, amit érzek, nagyon kétlem, hogy az a színdarab a gimnáziumi inspector bírálatán átesett volna, amit pedig a jövőre nézve bizalmasan ajánlok; mert annak a parasztfiúnak Rákóczyról és Bercsényiről elénekelt dala, jólehet tréfálkozva és némi gúnnyal lett előhozva, sem a Hallgatósághoz, sem a helyhez, sem a mostani időhöz nem illett, sőt egyáltalán menthetetlen hiba volt. Részemről ugyan határozottan kijelentem, hogy ha még ezentúl is meghivatnám, soha addig meg nem jelenek, míg kellő biztosítékot nem nyerek arról, hogy a köjvizsgán vagy efféle látványosságon semmi olyas elő nem hozatik, ami gyanúra, vagy kétértelmű magyarázatokra szolgálna alkalmuk Sokkal helyesebb volna és arra is kell törekedni, hogy az ilyes ünnepélyeken, uralkodó felséges urunkat vagy a felséges nádort dicsénekekkel magasztalnók szívünk teljességével. Ezt kívánja tőlünk a csak közelebb megnyert kegyelmes királyi engedélyért való hála is, hogy egyéb ebből ránk háramló hasznokat elhallgassak. Ne legyen ezért terhére Tekintetes urasá- godnak, hogy a netán keletkező észrevételeknek idejében élét vegye és holmi mendemondáknak útját jókor bevágja. Ezek után barátságába ajánlottan maradok Szent Miklóson 22-a Julii 1799, készséges szolgája Gróf Festetics György.«

Az Országos Levéltárból most előkerült — eddig ismeretlen Csépán levél pedig így hangzik feleletként Pólkos Ferenc gimnáziumi könyvtáros-tanár fordításában:

»Méltóságos Gróf Ür! Nekem Kegyelmes Uram! Méltóságodnak ifjúságunk vizsgájáról (írt) igen bölcs megjegyzéseit, amint a legnagyobb tisztelettel fogadtuk, úgy a hálás lélek belső érzületével szívleljük meg. Ha szabad ezt mondani, mi is beláttuk, hogy a subrector érdemei sokkal nagyobbra becsülendők, mint a Csokonaié; sajnáltuk, hogy a megjegyzéssel kísért Tentamennek befejezése alkalmából Csokonai rector úr, jóllehet talán csak könnyelműségből, mégis a jelen körülmények miatt el nem hallgatható dolgot követett el, hogy szatirikus célzattal paraszti szájba azt az éneket adta. Hiszen ha csak időben sejtettem volna, hogy ő valamilyen komikus darabbal fog törekedni Méltóságodnak,

143