Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)

V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686-1848)

mindaddig, míg valamelyik újabb sollemnitásnak lármája :iem kiált­ja fülükbe: Kelj fel poéta!, melyre minden bodza berkek: Ií?lj fel mú­zsámmal zendülnek meg'.« Ebben az alkalmi versei elé írt vidám, de a derű alatt akkora fölénnyel és komolysággal ítélkező előszavában »•nagyjában gezemicének« tartja ezeket az írásait. De, ha csak egy fél mondatban, mégis hisz pár sorukban, melyekből úgymond: »-jövő arany­idők poétái talán gyöngyöket szedhetnek«. — És így folytatja. — »■Nincs nagyobb rosta az időnél: addig-addig lebeg az, míg minden sze­metet, minden fonnyadt vagy éretlen magot és minden gizt-gazt ki nem hullait, hogy azokkal hízzék a feledékenység. Elég van ebben az én könyvemben olyan, amit magam is csak az ő számára tartok.« Mégis nézzük meg, mit mondanak el ezek a versek Csokonai somogyi napjairól. Sorai nyomán végig kísérhetjük csaknem kétévi tanyázását a Somogy- ságban. Ezek a versek, melyekről már hallottuk Csokonai nem éppen hí­zelgő véleményét, kétféle stílust mutatnak, aszerint, milyen alkalomból és kinek a részére készültek. Szép számmal találunk ilyen verseket, me­lyeket Csökölyben, Hedrehelyen, Nagybajomban, Gigén, Kisasszondon, Korpádon, Kadarkúton, Szigetváron, Csurgón vagy Kaposváron írt. Egyik részük a Festetics, Czindery és Széchenyi vagy Sárközy családokat fod­rozta körül a késői barokk minden szabványos kellékével.« Forrás: Takáts Gyula: Csokonai Somogybán. A Petőfi Irodalmi Múzeum 1963-as évkönyve. II. Űjabb művelődéstörténeti adatok kerültek elő az Országos Levél­tárból és az ottlévő Festetics levéltár keszthelyi jószágigazgatóságának jegyzőkönyveiből (directoratus protooollum) Vitéz Mihály csurgói műkö­désére vonatkozóan. Kevesen tudják, hogy mindössze csak egyetlen Cso­konai levél van — és egy 25 forintról szóló nyugta — a csurgói gimná­zium könyvtárában, amelyet irodalom-, művelődés-, és pedagógiatörté­neti vonatkozásai miatt olvasókönyvünk lapjain is közzéteszünk. A levél címzettje Sárközy István volt. »Tekintetes Űr, Fő Bíró Uram! Érdemem felett való pártfogóm! A múlt május havának 28-ik napján küldött levelét a Tekintetes Ürnak, mó­domban volt tisztelettel venni tegnapi napon, úgymint június elsőjén, melyben a megnyugváson kívül, örömömre való okokat is kellett olvasnom a Tekintetes Ürnak minden soraiban, melyek azon különös kegyességé­hez, amit a legelső udvarlásomtól fogva tapasztalni szerencsém volt a legszorosabb paralélle folyának. Én a leckéket még ma egy hete elkezdettem s azolta a tőlem — s kör- nyülállásoktól — kitelhető móddal szakadatlanul is vittem, és hogy ezen módon csökkenni s elkezdett munkám inába megszakadni nem fog, ígé­rem is, igyekezem is. Hogy a Nicocles exhaeredált (örökségből kitaga­dott) fijában Themistocles — a hazát s tudományokat szolgálni kívánó Themistocles — van bébimbózva és hogy a Corinthusi Alcibiades Athe- naeben is tud Alcibiades lenni, azt fogom s kívánom Csurgón megmu­tatni. Tudom, hogy a jobb belátásnak, ha több nem, bizonyosan a Te­kintetes Űr, által fogják tekinteni azt a sok akadályt is, azt a sok felhőt, melyen ha a nap, egész jóltevő fényében nem láttatik is, de csak nap­palt csinál s legalább nincsen éjszaka. Ilyen p. o., amint a Tekintetes Űr bölcsen tudja, a könyveimnek és írásaimnak Komáromba létele, Bind­141

Next

/
Thumbnails
Contents