Polgár Tamás: A forradalom vonzásában. Tanulmányok Szántó László tiszteletére (Kaposvár, 2017)
Kiss Norbert Péter: A kerületi jegyzőségek felállításának tervezete Somogy vármegyében 1850-ben
lókat, mivel „a jegyzők a köznéppel legközelebbi érintkezésben lévén, a nép szellemére legnagyobb hatással vannak”, olyan egyénekkel akarták betölteni, akik szakértelmük mellett hűségesek az uralkodóházhoz, s jellemük politikai téren kifogás alá nem esik.13 A korábbi jegyzői gárdát általánosságban nem cserélték le, de felhívták figyelmüket a jó, értsd politikailag megbízható magaviseletre, és a nótáriusi hivatal üresedésekor a hatalom saját embereit igyekezett abba beleültetni. Az 1850-es évek közepére mind nehezebbé vált az osztrák kormányzat számára „a rendkívüli módon felduzzadt adminisztráció zökkenőmentes intézése fi”.14 A legégetőbb problémát a községek szintjén a jegyzői és a tanítói hivatalok szétválasztása jelentette, amit a járási szolgabírók és a községi elöljáróságok is sürgettek a megyefőnöknél, ahogy arra az alábbiakban bővebben is kitérünk. A kerületi jegyzőségekről készített tervezetek már 1851-ben elkészültek, ám megszervezésükre az iratok alapján az 1850-es évek közepétől került sor. 1859. április 24-én hirdettek ki császári nyílt parancsban az új községi törvényt.15 A szöveg szerint a község rendeltetése „a saját lakosait érdeklő közügyeket ellátni és a törvény vagy rendeletek által reá ruházott állami functiókat végrehajtani",16 17 Az elöljárók és a képviselő-testület tagjainak megválasztását a törvény az adott község választójoggal rendelkező lakosaira bízta, ám a választás érvényességét a felsőbb hatóság jóváhagyásától tette függővé. A községi elöljáróság az elöljáróból, annak helyetteséből, esküdtekből és az ügyvezetőből (jegyző) áll, míg a képviselő-testületet az elöljáró és bizonyos számú (ezerlakosonként tíz) választott tag alkotja. Ez a szabályozás is lehetővé tette több község egyesülését annak érdekében, hogy a feladataikat el tudják látni. A jegyző „a képviselőtestület [sic!] és a községi elöljáró [sic!] ajánlatára, a kormányhatóság által neveztetik ki és általa esket tétik fel" k A jegyzők e törvény szerint már közhivatalnokok, akik a rájuk ruházott hivatalos feladatokért és az általuk kiadott rendelkezésekért felelősek - tulajdonképpen a hivatalok vezetői, akik kötelességüket az elöljáróval (községi bíró) együtt látják el, s munkájukban a községi személyzet segíti őket. A községeket első fokon a járási szolgabírók, másodfokon pedig a megyehatóság alá rendelték. A törvény érdekes rendelkezése, hogy a községekhez nem tartozó nagyobb uradalmak és puszták birtokosai saját pénzen teljesíthették a közszolgálatot, melyet vagy maga a földesúr, vagy egy általa megfizetett jegyző látott el. A felfogadott jegyzőnek feddhetetlen életű osztrák állampolgárnak kellett lennie. A földesúr és a jegyző kapcsolatát a rendelkezés polgári magánjogi viszonyként határozta meg. Ez az 13 Barta László 1882: 3. kötet. 107. 14 Dobai András 1989: 58. 15 Barta László 1882: 1. kötet. 157-168. 16 Barta László 1882: 1. kötet. 158-159. 17 Barta László 1882: 2. kötet. 166. 22
