Polgár Tamás: A forradalom vonzásában. Tanulmányok Szántó László tiszteletére (Kaposvár, 2017)

Kiss Norbert Péter: A kerületi jegyzőségek felállításának tervezete Somogy vármegyében 1850-ben

alakulat azonban nem volt általános Magyarországon, Barta a Csongrád vármegyei Mágócs- és Derekegyházapusztát hozza fel példának, melyek a gróf Károlyi család tulajdonában álltak.18 19 Ezt a gyakorlatot az 1871. évi XVIII. te., az ún. községi törvény megszüntette, kimondván, hogy minden területnek valamely községhez kell tartoznia.

A fentebb elemzett rendelkezéseket nem vezették be egyöntetűen az országban, a kerületi jegyzőségek megalapítását aláíró megyefőnöki határozatok minden esetben hangsúlyozzák a szervezés ideiglenes jellegét. Az 1859-es községi törvény bevezetésére a politikai viszonyok megváltozása miatt sem került sor. Bel- és külpolitikai események (passzív ellenállás, az emigráció tevékenysége, az 1857-es gazdasági válság, az 1859-es piemonti-osztrák háború kudarca) hatására az osztrák kormányzat kénytelen volt engedni az abszolutizmus szorításán az alkotmányosság visszaállítása érdekében. 1860-ban az uralkodó kiadta az Októberi Diplomát, majd 1861-ben a Februári Pátenst, s visszaállt az ország 1848 előtti közigazgatási állapota, a megyék önkormányzata, a járások korábbi szervezete. A községi közigazgatást a változás annyiban érintette, hogy a korábbi kerületi jegyzőségek megszűntek, és - mint ezt később a somogyi példán látni fogjuk - új alakulatok jöttek létre: bizonyos községek önállósodtak, mások községi jegyzőségeket hoztak létre az 1850-es években megszervezett kerületi jegyzőségek mintájára. A Szigetvári járás főszolgabírója 1860. december 27-én kelt kurrensében így fogalmazott: a községek „ismét visszaadatnak önmaguknak, önállósággal bírandanak saját községi életük körében, tehát függetlenül, öntetszésük és belátásuk szerint fogják intézni saját ügyeiket",v> A községi elöljárók új, szabad és általános többség útján történő választását is előírták. A jegyzőkkel mind az önálló jegyzőséget fenntartó községek, mind a községi jegyzőségek külön-külön szerződést kötöttek, melyet a főispán hagyott jóvá - e nélkül érvénytelenek voltak. Jegyzőnek csak olyan személyt lehetett megválasztani, aki a megyei jegyzővizsgáló bizottmány előtt szigorlatot tett. A korszakra jellemző sajátság a , jegyzők vándorlása”:20 a községek sok esetben felmondtak annak a jegyzőnek, aki 1860-1861 előtt szolgált náluk, sokszor azt sem vették figyelembe, hogy az illető nem bevándorolt külhoni hivatalnok volt, s értette szakmáját, bűnéül az elnyomó hatalom kiszolgálását, a kormányzat általi kine- veztetését rótták fel. A községek, élve újonnan kapott szabadságjogukkal, maguk fogadták fel jegyzőjüket, és sok esetben gyakran cserélgették azokat.

Az 1861-es országgyűlés feloszlatása után, a Schmerling-provizórium alatt, amikor a bécsi vezetés ezek után ismét a nyílt abszolutizmus, a központosítás esz18 Barta László 1882: 1. kötet. 168.

19 Idézi: Leidecker-Récsei 2006: 27.

20 Barta László 1882: 3. kötet. 111-113.

23