Polgár Tamás: A forradalom vonzásában. Tanulmányok Szántó László tiszteletére (Kaposvár, 2017)

Sipos József: Nagyatádi Szabó István és Bethlen 1922-es kampánya

ségünket pedig el kell halasztanunk hosszabb időre. Mindezt a szomszédainkkal való háborúskodással, a Habsburgoknak az antant akarata ellenére való vissza hozatalával nem tudjuk elérni. E bajainkon csak úgy segíthetünk, ha egy „erős kormányt alakítunk*, amelyhez többséget kell teremteni a parlamentben is. Mert

a „külföldi tőke csak úgy áll velünk szóba, ha egy olyan erős kormányunk van, amely a mai bizonytalan helyzetet meg tudja szüntetni - mondta —, és a külföldnek, a külföldi tőkének nem kell attól félni, hogy nálunk bármikor felborulhat a helyzet és így veszély fenyegetheti a külföldi vállalatokat, mert nem bírjuk betartani a külfölddel kötött szerződéseket, nem tudunk állandó nyugalmat, biztonságot, védelmet nyújtani a külföldi tőkének. Amíg nekünk egy erre hivatott erős kormányzó többségünk nem lesz, addig a külföld nem bízik bennünk és addig a külföldi tőke tartózkodni fog, vagyis távol marad tőlünk. ”

Ez a helyzetelemzés igaz, érthető és egyenes beszéd volt. (És mennyire ismerős ez nekünk most is, itt a 21. század második évtizedében.) Ezért el lehet fogadni nagyatádi Szabó azon kijelentését is, hogy „én és pártom saját népszerűségünk rovására ennek a célnak eléréséhez adtuk oda segítségünket”, [...] mert „csak így menthetjük meg az országot a csődtől... ” Mindezt a parasztpolitikus „hazafias, nemzet- és országmentő” cselekedetnek tartotta. Mert „elébe tudjuk helyezni az ország érdekeit a pártérdeknek, és fel tudjuk áldozni a népszerűségünket a haza javára. És mindezek dacára nem adtuk és nem adunk föl pártunk programjából semmit.” Mindez — abba a nemzetközi és gazdaságpolitikai összefüggésbe ágyazva — hihető volt, és most is elfogadható magyarázat nagyatádi Szabótól. E tényezőket azonban az eddigi szakirodalom nem vette figyelembe, amikor a Kisgazdapárt kormánypárttá bővítésének folyamatát, illetve nagyatádi Szabó és a Bethlen kompromisszumsorozatát vizsgálta.

Mint máskor, ekkor is hangsúlyozta: „pártunk nem törekszik osztályuralomra, sőt programjához híven azt akarja, hogy a nemzet minden rétege képviselve legyen a törvényhozásban". A pártprogram és a tagság fontos törekvésének mondta a „felekezeti béke, a felekezeti türelmesség” ápolását. A királykérdésben most is leszögezte: „a Pragmatica Sanctiót megszűntnek tekintem, a magyar trónt megüresedettnek tartom”. Az elmúlt évben elért eredményként beszélt a mezőgazdasági termékek szabadforgalmának helyreállításáról, a vagyonváltságról és a hadinyereség-adóról. Arra törekszik - mondta —, hogy az „adó igazságosan legyen kiróva”. Kiálltaföldreform „becsületes végrehajtása" mellett: elsősorban a „nincstelenek, azután a törpebirtokosok” földigényeit elégítsék ki. E kategóriákon belül is először a „hadiözvegyek, hadiárvák és hadirokkantak kívánságait” vegyék figyelembe. Fontos megjegyzése volt, hogy ha a „fóldreformtörvény nem volna elég jó az igények kielégítésére”, a választók olyan országgyűlést állítsanak össze, amely a törvényt a „szükséghez képest fejleszteni fogja”. Ez is bizonyítja, hogy nagyatádi Szabóban már ekkor

182