Polgár Tamás: A forradalom vonzásában. Tanulmányok Szántó László tiszteletére (Kaposvár, 2017)
Sipos József: Nagyatádi Szabó István és Bethlen 1922-es kampánya
megfogalmazódott a bürokratikus földreformtörvény demokratizálásának az igénye. Végül bejelentette: a pártprogram „tisztességes megélhetést óhajt biztosítani’ a tisztviselőknek is.13 Nagyatádi Szabó programbeszédét őszintének tartjuk: az ország és a nép pénzügyi helyzetéről közérthetően nyilatkozott. Fontosnak véljük az erős kormánypárt és a külföldi hitelre építhető pénzügyi stabilizációs program összefüggéseinek bemutatását, az igazságos és progresszív adórendszer és a földreform végrehajtása melletti kiállását. A parasztpolitikus programbeszéde május 28-án jelent meg a Magyar Falu és A Kisgazda c. hetilapjukban. Ez utóbbi fejlécén még mindig az szerepelt, hogy ő az „Országos Kisgazda- és Földmívespárt elnöke”. E nap a választások első fordulójának napja volt, tehát a programbeszéd már alig fejthette ki országos hatását. A Magyar Falu „Sorsdöntő órák" c. vezércikke azt állította, hogy a választásokon a „kisemberek s így elsősorban a kisgazda-társadalom vállaira nehezedik a súlyos felelősség, hogy szavazatával a jövő irányát kijelölje”. Jól írták, hogy most nem a királykérdésről, a város és a falu ellentétéről van szó, hanem elsősorban arról, hogy a „nagybirtok szervezkedik itt a kisbirtok ellen, a régi hatalmasok a kisember ellen”. Ezek az erők — írták — „éppen azoktól az eredményektől akarják a gazdákat megfosztani, amit a nép vezéreinek ellenük kellett kiverekedni”. Figyelmeztették a parasztságot: nagyatádi Szabónak és Mayer Jánosnak köszönhetik, hogy „a kisgazda-társadalompolitikai tényező lehetett, hogy a kisgazdapárt hatalomhoz juthatott, hogy ez az ország a gazdasági demokrácia útjára léphetett... ” Ezért is kérték olvasóikat: ne kövessék a pártból kivált 48-as Kisgazdapárt vezetőit. Vegyenek példát a „legjobban szervezett párttól, a szociáldemokratáktól”, akik „minden elnyomás és üldözés ellenére” egységesen küzdenek programjukért. Különben a párt szétforgá- csolódik, ereje meggyengül, és „olyan visszaesés áll be, mely nemcsak a kisgazdapártot, hanem az országot is évtizedekre visszavetheti fejlődésében”.14 E vezércikk jól látta a helyzetet és az 1922-es nemzetgyűlési választások tétjét is. Arról persze nem írt, hogy ebben a küzdelemben a vidéken bevezetett nyílt szavazás a földbirtokosoknak és az úri középosztálynak volt előnyös. Hiszen - mint láttuk - azon keresztül jelentősen befolyásolhatták a választások eredményét. A nagyatádi választókerületben a parasztpolitikus hívei 1700 aláírást gyűjtöttek és adtak le. Ebből 180 aláírást érvénytelennek talált a választási bizottság, így 1520 aláírás maradt. Bogyayjenő, aki az Andrássy-Friedrich-párt jelöltje volt, először 770 aláírással adta be íveit, ami azonban nem volt elegendő. A választási 13 A Kisgazda, 1922. május. 28. 1-2. 14 Magyar Falu, 1922. május. 28. 1. 183
