Polgár Tamás: A forradalom vonzásában. Tanulmányok Szántó László tiszteletére (Kaposvár, 2017)

Sipos József: Nagyatádi Szabó István és Bethlen 1922-es kampánya

Nagyatádi Szabó itt életének legfontosabb politikai döntéséről beszélt. Ezt - mint láttuk - akkor és azóta is sokan, sokféleképpen magyarázták. Az ő véleményét pedig nem vagy alig idézték. Talán érzi az olvasó, hogy a parasztpolitikus őszintén beszélt. Ezek a mondatok azt is érzékeltetik, hogy jó szónok volt: bonyolult összefüggéseket egyszerűen el tudott mondani, és megértetni a parasztság tömegeivel.

Május 14-én a nagybajomi szereplés után a parasztvezér még saját választókerületében, Alsó- és Felsősegesden is tartott beszédeket. Nagyatádon pedig május 21-én mondta el beszámolóját és programbeszédét.

Érkezésekor a községi Kisiparos Kör tagjai fogadták, és kísérték a községházához. Ott várta be az istentisztelet befejezését, amely után a községháza előtti téren gyülekeztek az őt meghallgatni kívánók. A gyűlést Karbutzky József községi bíró, a megyei Kisgazdapárt egyik „vezető egyénisége” nyitotta meg. Utána Kovacsics Irénke üdvözölte a parasztpolitikust, és virágcsokrot nyújtott át neki. О megköszönte, és egyórás beszédben fejtette ki programját.

Először az őt ért vádakra válaszolt: „Tizennégy év óta működöm eredménnyel ugyanazon eszmék szolgálatában, tehát józanul gondolkodó ember nem tételezheti föl rólam, hogy most térjek el az általam hirdetett eszméktől, midőn azok a megvalósulás küszöbén vannak. Ilyen vádakkal csak politikai ellenfeleim illetnek, politikai kortesfogásból. "

Az ország és a nemzet helyzetéről megállapította: az elveszített háború után, „sajnos az antant-hatalmaktólfüggünk”. Ezért „sok minden rosszatjó képpel kell tőlük eltűrnünk, mert másként még rosszabb következnék reánk”. Ugyanilyen közérthetően fogalmazta meg a „tűrhetetlen” gazdasági helyzet fő okát: „apénzünk elértéktelenedése, az úgynevezett valutáris különbség, ami a győző és a semleges államok pénze és a mi pénzünk között mutatkozik. Ebből kifolyólag nem bírjuk megfizetni a külföldi ipari és nyersanyagok magas árát, és viszont a külföld a mi termékeinket az őpénze értékessége következtében olcsó árért meg bírja vásárolni. [...] Ez a körülmény vonja maga után a folyton fokozódó áremelkedéseket, amelyek hazánkban a megélhetést, a ruházkodást, a gazdasági berendezkedést, az építkezést igen megnehezítik. Ez a körülmény kényszerít bennünket termékeink külföldre szállításának korlátozására, a kiviteli tilalmak felállítására, mert ha a külfölddel teljesen szabad lenne a forgalmunk, akkor a külföld mindenünkből kifosztana bennünket, úgy, hogy itt a nép, aki nem termel, éhen pusztulna.”

Nagyatádi Szabó itt is kijelentette: „ezen a nagy bajon csak úgy segíthetünk, ha külföldi kölcsönt bírunk szerezni, ami aztán a mi pénzünk értékének felemelkedését is maga után vonja, de képessé tesz bennünket külföldi termékek beszerzésére is”.

A parasztpolitikus vallotta: a pénzügyi és gazdasági stabilizáció érdekében kereskedelmi szerződéseket kell kötnünk a külfölddel. A jóvátételi fizetési kötelezettel