Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
I. A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára az I. világháború előtti évtizedekben
Az aszalói és a sántosi cukorrépa fajtatermesztési kísérletek összesített adatai az alábbiak szerint alakultak.189 22. táblázat Év Helység A répa polarizáció minősége Stammerérték Kát. holdankénti terméshozam q 1901 Aszaló 12,80 10,52 109,22 Sántos 13,21 10,80 150,16 1902 Aszaló 14,13 11,90 152,90 Sántos 12,86 10,57 160,23 1903 Aszaló 15,01 12,75 100,90 Sántos 16,45 13,98 148,09 1904 Aszaló 14,61 — 144,39 Sántos 14,96239,24 1905 Aszaló _ 13,44 140,52 Sántos — 12,01 131,81 1906 Aszaló — 12,20 153,97 Sántos12,20 155,73 1907 Aszaló — 16,72 103,30 Sántos16,92 120,04 1908 Aszaló _ 16,12 148,95 Sántos1909 Aszaló 17,73 15,27 145,95 Sántos 16,00 13,61 194,38 1910 Aszaló — 14,58 171,56 Sántos13,02 85,65 1911 Aszaló _ 14,33 178,43 Sántos13,50 133,67 1912 Aszaló _ 15,95 247,47 Sántos14,96 284,99 1913 Aszaló _ 14,61 192,12 Sántos14,13 184,87 A fentiekből láthatjuk, hogy a kataszteri holdankénti termésátlag tekintetében a sántosi talaj volt a kedvezőbb, a répa cukortartalma az aszalói gazdasági kerületben viszont többnyire magasabb százalékot ért el. Lényeges eltérések azonban nem mutatkoztak, noha esetenként előfordult, hogy az azonos répafajták eltérő eredményeket mutattak, amelyet elsősorban a különböző összetételű talajokkal magyarázhatunk. A másfél évtizedes tapasztalat alapján bebizonyosodott, hogy a jó minőségű, magas cukortartalmú répafajták termőképessége gyenge, legfeljebb közepes, míg a gyengébb minőségű répák, a terméshozam tekintetében az elsők között voltak. A répa cukortartalma és terméshozama, többnyire fordítottan aránylott egymáshoz. A minősítés alapján tehát azok a répafajták állottak az élen, amelyek magas cukortartalommal rendelkezve legalább közepes termőképességűeknek bizonyultak. A répamagfajták között a verseny tehát még korántsem volt befejezett. A MIR igazgatósága anyagiakat és fáradságot nem kímélve folytatta kísérletezéseit, keresve azokat a magfajtákat, amelyek Dél-Dunántúlon az éghajlati és talajviszonyokat figyelembe véve a legnagyobb haszonnal voltak termeszthetők. 86
