Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
I. A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára az I. világháború előtti évtizedekben
a gyár - 36 203 kg répamagot tárolt.180 Ezek után joggal tehetjük fel a kérdést, hogy a termelő vagy a cukorgyár határozta-e meg adott esetben a magfajta kiválasztását? A kérdésfeltevés jogosnak látszik. Az igazgatóság törekvése az első években az volt, hogy a termelők lehetőleg több fajta magot vásároljanak, így nekik kellett vállalniuk a kockázatot. A termelők többsége ez ellen tiltakozott is, miként azt a baranyaszentlőrinci uradalom főbérnöksége tette, hangoztatván, hogy „nagyon alkalmatlan ás vesződséges nekünk többféle magot vetni”.181 Az 1896. évről végzett vizsgálataink szerint az általunk figyelembe vett 20 nagytermelő közül már csak egy vetett négy fajta magot, heten háromfélét, tizenketten pedig kétfajtát termesztettek.182 Az első években kedvelt Heine, Knoche, Vilmorin Vischaui és a Baer-féle magfajták kezdtek a háttérbe szorulni. Kladnigg egyik 1903-ban írt levele szerint „központunk az évek folyamán sokfajta répamagot vett és most kezdi a mi vidékünknek kevésbé megfelelő fajtákat lassan kihagyni.183 Bár a cukorgyár még mindig majd egy tucat féle maggal rendelkezett, ajánlásait már csak 5-6 féle magra redukálta, a termelők is leginkább a Rabbethge és Giesecke, az Eggeling, a Naar- deni, a Schreiber és a Wohanka fajtákat keresték. Az első években még kedvelt Heine mag ellen 1902-ben már a termelők tiltakoztak, a Kísérletügyi Közlemények adataira hivatkozva hangoztatták, hogy e répafaj cukortartalma ugyan kiváló, de a kát. holdankénti átlagtermés rangsorolásában csak a 16. vagyis az utolsó előtti helyen áll.184 A termelők elsősorban azokat a répafajtákat keresték, amelyek a magas cukor- tartalom mellett magas terméseredményt is adtak. A cukorgyár viszont mint vásárló és feldolgozó, csak a cukorgyártás szempontjait vehette figyelembe. Éppen ezért azokat a nagytermelőket, akiknél a cukorrépa Stammer értékével nem volt megelégedve, azokat minden tiltakozásuk ellenére másfajta - a gyár által kiválasztott - cukorrépa termesztésére kötelezhette. A cukorgyár évenként elküldte vizsgálatra a répamagvakat a mosonmagyaróvári, a bécsi, a hallei magvizsgáló állomásoknak, ahol megnézték a magvak belső tulajdonságait, a csíraképességet, a szárazságot és a tisztaságot, valamint az esetleges gombabetegségeket. A cukorgyárnak ugyanis éppen olyan érdeke volt a tiszta és egészséges mag termesztése, mint magának a termelőnek. A 90^es évek második felében a cukorrépa-termesztési kísérletek országosan is előtérbe kerültek. 1897-ben a Magyaróvárott működő Országos M. Kir. Növény- termelési Kísérleti Állomás a kaposvári cukorgyárnak kísérleti termelésre hazai tenyésztésű magvakat küldött, kérve az igazgatóságot, hogy hat megbízható és különböző talajjal rendelkező cukorrépa termelőjének adja azt ki kísérletképpen.180 Ezeknél a kísérleteknél a termelőknek figyelemmel kellett kísérni a különböző magfajták kelési idejét, fejlődését, a betegségekkel szembeni ellenálló képességét, az érés idejét, a termés nagyságát, a répa cukortartalmát és mindezekről részletes jelentést kellett küldeniök mind a gyárnak, mind pedig a Mosonmagyaróvári Növénytermelési Kísérleti Állomásnak. A cukorrépa-termesztő bázisgazdaságok a nagyobb nyereség reményében önként jelentkeztek e feladatra, nem egy esetben 10-12 féle répamag fajtával is kísérleteztek. A kísérleti termelést legintenzívebben a MIR kaposvári béruradalmában végezték, ahol az egyes répafajtákat különböző feltételek között is termesztették. 1901-1902-ben a Magyaróvári Növénytermelési Kísérleti Állomás a kaposvári cukorgyárnak kísérletezés céljából hámozott és nem csávázott, illetőleg hámozott és csávázott répamagvakat küldött.186 Feltételül szabták, hogy a vetés a kísérleti parcellákon ugyanazon a napon történjék. A kísérleti termelés folyamán különös 84
