Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
I. A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára az I. világháború előtti évtizedekben
a hőmérséklet és a csapadékviszonyokat figyelembe véve adott javaslatokat, de ha érdeke úg/ kívánta, utasításokat is az uradalmaknak a cukorrépa munkafázisainak az elvégzésére, illetve meghatározhatta a répa szedésének és szállításának az időpontját. A szuperfoszfát, a chilisalétrom és a mésziszap részint közvetlenül a cukorgyárból került a termelőkhöz, vagy pedig annak közvetítésével rendelték meg a különböző gyáraktól és a kereskedelmi cégektől. A foszfor a cukorrépamagvak csírázóképességét növelte, a káli pedig a keményítő- és a cukorlerakódást segítette elő. A mész megkönnyítette a növényfehérje- és a szénhidrátképződést és a hasznos baktériumoknak megfelelő életfeltételeket teremtve biztosította a cukorrépának kedvező semleges vagy gyengén lúgos talajreakció létrejöttét. Már ekkor közismert volt, hogy a cukorrépa értéke a cukortartalmon kívül függ az organikus és a nem cukoranyagoktól, valamint az oldható sóktól. Ezek közül azok voltak a károsak, amelyek a cukor kikristályosodását gátolták és ezzel párhuzamosan a melasz cukortartalmát növelték. Ilyen tulajdonsággal elsősorban a káros nitrogének rendelkeztek, amelynek a mennyisége mindenkor függött az időjárástól, a talaj kémiai összetételétől, a műtrágyázástól és a magfajtától is. Az utóbbinak a szerepét és jelentőségét részletesebben ismertetni kívánjuk. Az általunk vizsgált időszakban a cukorrépamag magyarországi termelése még kezdetleges stádiumban volt és jobbára a magasabb cukortartalomra törekedtek. A cukorgyárak a szükséges répamag jelentős részét az alábbi táblázatból láthatóan külföldről importálták.1'8 21. táblázat Év Magszükséglet q A szükséglet fedezése belföldről q külföldről q 1892 11 320 1 969 10 357 1893 15 403 3 000 12 403 1894 18 568 3 158 15410 1895 20 405 3 203 17 202 1896 21 385 3 114 18 241 A külföldről importált répamagokat azonban más természeti és talajviszonyoknak megfelelően termesztették, így óhatatlanul szükségessé vált a magyarországi viszonyokhoz jobban alkalmazkodó hazai magfajták termelése is. Mivel ez nagy anyagi beruházást és nem kis kockázatvállalást igényelt, egyes tőkések, de még a tőkéscsoportok is idegenkedtek attól, az állami dotációval működő kutatóintézetek pedig még hiányoztak. Az 1893-as év kétségkívül fordulópontnak számított, mikor Vásárhelyi József lökösházi földbirtokos az Országos M. Kir. Növénytermelési Kísérleti Állomás közreműködésével és felügyelete mellett a hazai és a róla elnevezett cukorrépamag termesztését megkezdte.1/0 A 90-es évek közepétől az általa termesztett magfajtából országosan kísérleti termelést végeztettek, amelynek eredményét a „Kísérletügyi Közleményekben” ismertették. Mindezek ellenére láthatjuk, hogy a külföldről importált mag domináns szerepet játszott és a termelők elsősorban csak ezek közül választhattak. A kaposvári cukorgyárnak a répamagot a központi igazgatóság biztosította, amelyet a gyár raktáraiban tároltak, majd innen küldték széjjel a termelőknek. A cukorgyár az első évtizedben még többféle fajta magot vásárolt, jelentős meny- nyiségben. Az 1904 évből rendelkezésünkre álló magkészlet^kimutatás még mindig 11 féle magfajtát tartalmazott és belőlük a 7405 kát.-hold cukorrépa területre — 83
