Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
I. A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára az I. világháború előtti évtizedekben
A fenti erőtakarmányoktól a termelők azonban éppúgy idegenkedtek, mint kezdetben a szelettől, illetőleg a melasz használatától. Többségük még arra hivatkozott, hogy megmaradnak a tiszta melasz etetésnél, nemcsak azért, mert olcsóbb, de a tapasztalatok miatt is. Meg kell említenünk még, hogy a cukorléből választották ki a szénsavas meszet, ismertebb nevén a szaturációiszapot, amely kitűnő trágya volt, ha kellő szakértelemmel alkalmazták. Ősszel, télen a földön elterítve átfagyott, tavasszal aztán beszántották, kiváltképpen a mészben szegény talajoknál használták fel. A cukorgyár 1000 q cukorrépából 100 q iszapot nyert.1'6 Mivel a cukorrépa-területek nagyobb része mészben szegény volt, az iszappal való trágyázása növelte a terület hozamképességét. A cukorgyár számításai szerint 100 q iszap 400 kg foszforsavat és 50 kg légenyt tartalmazott, mivel 1 kg foszforsav 20 krajcárba, 1 kg légeny pedig 60 krajcárba került, a 100 q iszap értéke 50 K volt.177 Kladnigg szerint a csehországi gyárak az iszapot vagononként 15-20 Koronáért árusítják, a kaposvári cukorgyár azonban egyelőre hajlandó a nagytermelőknek azt ingyen a rendelkezésükre bocsátani. Még 1900-ban is díjmentesen adták a mésziszapot, de Kladnigg szerint q-ként majd 20 fillért fognak kérni. A század első éveiben a termelők már megyeszerte érdeklődtek a mésziszap felhasználásának a lehetőségeiről, különösen azokról a vidékekről, ahol a talaj mészben szegénynek bizonyult. Surd község határában 1903-ban a földművelésügyi miniszter 36310. sz. rendelete értelmében mésziszap- trágyázási kísérleteket végeztettek és minden olyan cukorrépa-termesztő nagybirtok-üzemben is, ahol a terméseredményt növelni kívánták. 13. Cukorrépa fajta-termesztési kísérletek A cukorrépa-termesztés eredményességét több tényező befolyásolta, így a talajviszonyok, a hőmérséklet és a csapadék, a magfajták helyes kiválasztása, a cukorrépa-művelés technológiájának ismerete, valamint a megfelelő műtrágyák használata. Mindezeknek a figyelembevételével lehetett csak — a cukorgyárak és a termelők érdekeit összhangba hozni — a cukorrépa termesztését magasabb színvonalra emelni. A cukorgyárnak és a répatermelő gazdaságoknak egyaránt közös érdeke volt a fenti szempontok figyelembe vétele, a cukorrépa-termesztés tudományos elemzése. A cukorgyárak azonban ekkor még a talajlaboratóriumok hiányában hatékony talajvizsgálatokat nem tudtak végezni, de a nagybirtok-üzemek sem rendelkeztek azokkal a gyakorlati ismeretekkel, amelyeknek a birtokában akár egy uradalmon belül is megállapíthatták volna, hogy a cukorrépa termesztéséhez a talajviszonyok hol a legmegfelelőbbek. A nagybirtok-üzemek évekig kísérletezve magas „tandíjat" fizettek a hasznos tapasztalatokért. A talaj, a műtrágya és a cukorrépa kölcsönhatását nem ismerve, a lúgos és a savanyú hatású műtrágyákat nem mindig a megfelelő parcellákba helyezték. A cukorgyár a természeti viszonyok meghatározó, illetőleg befolyásoló szerepét felismerve, 1894-től — havi lebontásban — rendszeresen feljegyezte a hőmérsékletre és a csapadékra vonatkozó legfontosabb meteorológiai adatokat. Tekintve, hegy a gyár körzete különböző tájegységekből állt, az igazgatóság kéthetenként jelentéseket kért a nagytermelőktől a csapadékviszonyokról. Majd 82
