Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)

I. A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára az I. világháború előtti évtizedekben

termesztő gazdaságokkal. A melasznak az árát q-ként a vásárló költségén elszállítva 6 koronában állapították meg.

A szelethez szokott uradalmak többsége azonban ekkor még idegenkedett a melasz etetésétől. Ezért 1901-ben az igazgatóság levelet írt Somogy, Tolna és Baranya megyék gazdasági egyesületeinek, kérve, hogy a melasz takarmányozásának módszereit ismertető népszerűsítő füzeteket — amelyeket az igazgatóság készített - a tagjainak küldje el.102 A magyaróvári Gazdasági Akadémiától pedig Délkelet-Dunántúl birtokosainak és bérlőinek a névjegyzékét kérte meg azzal a szándékkal, hogy a melasz etetésének híveket toborozzon.laí A prospektusból megtudjuk, hogy a szelettel ellentétben a melaszt egész évben lehetett vásárolni. Természetesen a kereslet növekedésével az ára is változott, a cukorgyár a kisebb mennyiségben vásárolt melaszt az érvényben levő napi árban számította fel, a nagyobb megrendeléseknél azonban fixáras szerződéseket kötött, meghatározva az átvétel időpontját is. Lehetett készpénzzel azonnal fizetni, vagy később, de ez esetben a cukorgyár 5% kamatot számított fel. A folytonosan emelkedő kukoricaárak a melasz árának általános emelkedését idézték elő úgy, hogy egyes gyárak 7 koronáért is árusították, amelyet a megrendelőknek tartálykocsiban, vagy pedig hordókban szállítottak. A megrendelők többsége kölcsönhordót kért a cukorgyártól, Kladnigg a kérelmeket kénytelen volt elutasítani, mondván: ,,A szörplészállí- tás oly nagy méreteket öltött, hogy ha a vevőinknek kölcsönhordókkal akarnánk rendelkezésére áilani, legalábbis 1000 hordóra voina szükségünk".16/‘ Díjkedvezményt biztosítottak abban az esetben, ha a vevő a Gazdasági Egyesület igazolványát a fuvarlevelekhez csatolta. Ennek ellenére 1901-ben Kladnigg igazgató még nem volt megelégedve az elért eredményekkel. Egyik leveléből megtudjuk, hogy a melasz mint takarmány meghonosodott ugyan, főleg a cukorrépa-termelők körében ,,de mégsem olyan mértékben, amint az a mezőgazdaság érdekében kívánatos lenne és ahogyan az a minőségnél és olcsóságnál fogva meg is érdemelné”.11" Az igazgató főleg azt kifogásolta, hogy a paraszti gazdaságok egyértelműen elhatárolták magukat a melasz takarmányozásra való felhasználásától, de a nagybirtok-üzemek többsége is e tekintetben még közönyösnek mutatkozott. Szerinte ennek oka „sajnos a gazdák indolenciájában és lustaságában rejlik, de a ragaszkodás a régi gazdálkodáshoz és végre szégyenünkre mondva a tudatlanságban is leli magyarázatát”.16®

A cukorgyár, a körzetében levő nagybirtok-üzemek tulajdonosainak és bérlőinek rendszeresen megküldte a melasz felhasználásával kapcsolatos tudnivalókat, ismertetve a kísérletező gazdaságok eddig elért eredményeit is. Ennek ellenére még többen kifogásolták a melasz magas árát, így az ozorai béruradalom is arra hivatkozott, hogy az ácsi és más cukorgyáraktól sokkal .olcsóbb árajánlatot kaptak, de ha a cukorgyár a melasz mázsáját 5 korona 20 fillérért 3 havi hitelre is adja, akkor a szükségletüket Kaposvárott szerzik be.167 Kladnigg abban reménykedett, hogy ha különösebben jó kukoricatermés nem lesz, a szeszgyárak a melaszt felvásárolják, így az árak majd emelkedni fognak. A cukorgyár 1902-ben 30 000 q melaszt adott el takarmányozási célra az uradalmaknak.168 Az 1903-as esztendő alapvető változást hozott, eddig a cukorgyár kezdeményezte a melasz eladását, ettől kezdődően pedig már többé nem tudta kielégíteni a vásárlók igényét, a melasz mint takarmány egy évtized alatt elterjedt és az állattenyésztésben nélkülözhetetlenné vált. Az Erőtakarmánygyár Részvénytársasága 1903-ban 60—80 vagonnal rendelt, de a különböző szeszgyárak is jelentős vásárlási igényekkel léptek fel.169 Ebben az évben az uradalmak melaszigényét már nem tudták kielégíteni, kérelmeiket sorozatosan elutasították. A cukorgyár több esetben a szer80