Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
I. A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára az I. világháború előtti évtizedekben
termelő szerint az ökrök a répát és a szeletet vinni és hozni képtelenek.1'™ Ilyer esetekben a termelőknek a vasút részére fekbért kellett fizetniök, amely jelentőt költségkiadást jelentett. Még a cukorrépát termelő bázisgazdaságok is ragaszkodtak ahhoz, hogy hetenként csak két-három esetben, az általuk meghatározott mennyiségben küldjön a cukorgyár részükre szeletet. A cukorrépa-termesztő uradalmakkal szomszédos községek parasztgazdái új pénzkereseti forráshoz jutottak a cukorrépa fuvarozásával, amely jövedelmező foglalkozásnak bizonyult, mivel a cukorrépa nagymennyiségű és gyors szállításánál mindig nagyobb volt a fuvarosok kereslete, mint a kínálat. Egyes nagybirtok-üzemek éppen ezért ökröket vásároltak, nem egy esetben több ezer forintos kamat nélküli kölcsönt kértek a cukorgyártól a fentiekre való hivatkozással. A szeletjárandóság, de még inkább a szelet értékesítése mindenkor függvénye volt a szerződött cukorrépa-területnek, illetőleg a cukorrépa termelésének. A gyengébb termésű években a cukorgyár csak a cukorrépát termesztő nagybirtok-üzemeknek tudta biztosítani a szükséges szeletmennyiséget. Az 1900-as évek elején jelentkező nagy takarmányhiány következtében egyre többen ostromolták szeletért a cukorgyár igazgatóságát. Az uradalmak a szeletjárandóságon felül több ezer mázsa szeletet kívántak kedvezményes áron vásárolni. A mernyei Piarista Custodiatus jószágkormányzója 1901-ben 3000 q, egy évvel később pedig 1000 q szerződésen felüli szeletet kért a cukorgyártól.10' A cukorgyár igazgatósága ilyen esetekben mérlegelte a körülményeket, miután a cukorrépát nem termelő uradalmaknak magasabb áron adhatta el a szeletet. Ugyanakkor viszont meg volt az a lehetősége is, hogy a takarmányhiánnyal küszködő cukorrépa-termesztő uradalmakat megzsarolja és a cukorrépa-szerződésekben — érdekeinek megfelelően — módosításokat hajtson végre. Igazolásul idézünk abból a levélből, amelyet Kladnigg igazgató írt a custodiatus jószágkormányzójának a kérelmére: ,,Kénytelenek vagyunk ezen kérdést későbbre elhalasztani, midőn a nagyságos kormányzó úr a további termelésre nézve fog nyilatkozni . . . talán lehetségessé válik majd, hogy az idei szeletjárandóságon felül még 3000 q friss szeletet adjunk”. 1,8 Bischitz János majsai nagytermelő hasonló jellegű kérését az igazgatóság csak úgy volt hajlandó teljesíteni, ha a termelő négyéves szerződését 5 évre módosítja.100 A cukorgyár a savanyított szelet nagyobb részét a béruradalmának szállította, a termelőknek általában csak friss szeletet tudott biztosítani, vagy pedig 50 kg savanyú szeletet 70 kg friss szeletként adott el, arra hivatkozva, hogy a besavanyított szelet nagyobb táperővel bír.160 A szelet hiányából adódó általános elégedetlenség közepette a cukorgyár igazgatósága szigorúan üzleti érdekeinek megfelelően bírálta el a kérelmeket és annak tudatában tett kisebb-nagyobb engedményeket. A cukorgyár és a termelők közötti egyébként sem felhőtlen kapcsolatot ez a körülmény még jobban beárnyékolta és bizonyos fokig arra késztette az igazgatóságot, hogy keresse a megfelelő megoldást. A szelettel ki nem elégített uradalmaknak a századfordulótól kezdődően ezért egyre inkább a melaszetetéssel való kísérletezést ajánlotta. 1900-ban melaszt a MIR bérgazdaságán kívül takarmányozási célokra még csak a majsai, a somogyvári, a toponári, a pellérdi, a szentegáti, és még néhány kisebb uradalomban használták.161 Kladnigg az elért eredménnyel csak részben volt elégedett, ezért nagy energiával szorgalmazta a melasszal való kísérletezést a nagybirtok-üzemekhez küldött felhívásaiban. Leveleiben mindig azt hangoztatta, hogy az a hizlalást olcsóbbá, idejét pedig rövidebbé is teszi. A kísérletező uradalmaktól elkérték a melasz etetése által elért eredményeket azzal a szándékkal, hogy azokat ismertetik a cukorrépa79
