Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
I. A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára az I. világháború előtti évtizedekben
megye minimális területi részesedésükkel jelentéktelen szerepet játszottak, e megyék nem tartoztak a kaposvári cukorgyár körzetébe, csupán két-három uradalom szállította a répáját Kaposvárra. A Bács-Bodrog megyei termelők - az első világháború előtt — csak két évben tartoztak a kaposvári cukorgyárhoz, éppen ezért e megyék adatainak részletes elemzésétől eltekintünk. Ugyanakkor kiemelten kell elemezni a MIR kaposvári béruradalmát, mivel a cukorgyár arra „ráépülve” nemcsak a válsághatásokat tudta enyhíteni, hanem egyben szabályozhatta a cukorrépa termesztését a megyehatárokon túl is, érdekeinek megfelelően. A béruradalom, mint mezőgazdasági nagyüzem abban is különbözött a répatermelő uradalmaktól, hogy a vetésterületen belül, ilyen nagy arányban sehol sem termeltek cukorrépát. Területi részesedési aránya a gyár körzetében 25—30% körül mozgott. Nyilvánvalóan ez nemcsak előnyökkel, hanem gondokkal is járt, Somogy megyében a cukorrépa területe a bázisévhez viszonyítva egyenes ívű növekedést mutatott, még a dekonjunktúra éveiben sem volt számottevő a megtorpanás. így a terület a századelőtől már megduplázódott, az 1910-es évek elején pedig háromszorosára is megnövekedett. Hasonló tendencia érvényesült a MIR béruradalmában is. Tolna és Baranya megyében a cukorrépa területe a fentiektől eltérően alakult. Ez feltehetően összefüggött azzal a ténnyel, hogy a kaposvári cukorgyár bázisterületei elsősorban Somogy megyében voltak és a két szomszédos megyének a gyár répaellátása tekintetében csak kiegészítő szerepet szántak. v A táblázatokból azonban nemcsak az extenzív fejlődést érzékelhetjük, hanem az intenzív növekedést is, amely az általunk vizsgált megyékben eltérően alakult. A cukorrépa vetésterülete Délkelet-Dunántúlon 1894—1913 között jelezte a mezőgazdaságnak a belterjesség irányába való fejlődését. Országosan is hasonló tendencia érvényesült, 1910-ben a szántóföldi növényekkel bevetett területből a cukorrépa vetésterülete már 1,10% volt.81 Bár a növénytermesztésen belül a búza 28,96%-os, a kukorica 22,29" o-os, az árpa 8,35%-os, a zab 9,0%-os, a rozs 9,35%- os, a burgonya 5,37%-os a lucerna és here 4,89%-os, a bükköny 3,53%-os, a takarmányrépa 1,83%-os területi részesedésével megelőzte a cukorrépát.82 Közismert azonban, hogy a „vetésterület nagysága önmagában még nem adja meg a növény gazdasági fontosságát,”83 mivel az egyes növényeknek a termőterület egységére számított termelési értéke igen eitérő, következésképpen a gazdasági értéksorrend eltér a vetésterület nagysága alapján kialakult értéktől.8'' Még az ipari növények között is a cukorrépának volt a legnagyobb hatása a mezőgazdaság és az ipari vertikum kialakulásában. Ezért is tartjuk fontosnak, hogy a cukorrépa termesztésének ne csak az extenzív, hanem az intenzív fejlődését is elemezzük. A vizsgált évtizedeket is két részre bontjuk, mivel így árnyaltabban viszonyíthatjuk egymáshoz mind az extenzív, mind pedig az intenzív mutatókat. A négy megyében - 1894-1904 között — a kaposvári cukorgyár részére 33 297,64 hektáron termeltek cukorrépát. Somogy megye 65,13%-os területi részesedésével messze kiemelkedően az első helyet foglalta el. Tolna 24,83%-os, Baranya pedig 9,07%-os részesedésével csak kiegészítő funkciót töltött be. A MIR kaposvári béruradalma 45,25%-os Somogy megyén belüli területi részesedésével az egész körzet bázis- gazdaságánpk számított. A 7 205 917,50 q cukorrépa 64,11%-át Somogybái, 25,94 %-át Tolnából, 8,98%-át Baranyából, 0,6%-át pedig Fejér megyéből szállították. A hektáronkénti átlagtermés tekintetében a megyék között eltérések nem mutatkoztak, Tolna megye azonban 226,07 q-ás átlagtermésével az első helyen állt. A kaposvári cukorgyár körzetében 1904—1913 között 47 097,06 hektáron termesztettek cukorrépát, vagyis 41,44%-kal nagyobb területen, mint az előző tíz évben. 56
