Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
I. A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára az I. világháború előtti évtizedekben
A területi növekedés Baranya megyében majdnem megháromszorozódott, Tolna megyében viszont a felére csökkent, így a gyár répaellátása szempontjából az utóbbi megye kissé háttérbe szorult. Somogy megye 47,43%-os területi növekedésével továbbra is a gyár első számú bázisterületének számított. A cukorrépa termesztése egyenes ívű fejlődést mutat, a századfordulóban mutatkozó megtorpanást dinamikus fejlődés követte, majd a század első évtizedének a közepétől újabb megtorpanást tapasztalhatunk, de az 1910-es évek elején ismét gyors fejlődésnek lehetünk a tanúi. A terület és a terméshozam közötti kapcsolat a három megyében - Somogybán, Tolnában és Baranyában — az alábbiak szerint alakult: A 47,43%-os területi növekedés mellett a terméshozam 69,87%-ot növekedett. Ezzel szemben Tolnában a terület 56,89%-os csökkenést mutat, a terméshozam tekintetében pedig 58,70% a visszaesés. Amíg tehát Somogybán az intenzív fejlődés volt a meghatározóbb, addig Tolnában továbbra is az extenzivitás volt a jellemzőbb, sőt a cukorrépa termesztésében jelentős visszaesés következett be. Ettől eltérően alakult Baranya megyében a cukorrépa termesztése, amelyben a 295,73%-os területi növekedés rendkívül dinamikus képet mutatott, a terméshozamban bekövetkezett 345,20%-os növekedés pedig jelzi az intenzív fejlődés mértékét is. Bács-Bodrog megyéből szállított cukorrépa adataival e helyütt részletesen nem foglalkozunk, részint mivel az nem tartozott a kaposvári gyár körzetéhez, másrészt pedig az elemzéshez szükséges többéves adatokkal sem rendelkezünk. Mégis megjegyezzük, hogy a termelési tapasztalatokkal nem rendelkező bácskai termelők egy év alatt 30,89%-os növekedést értek el a cukorrépa hektáronkénti átlagtermésében. A répa területe egy év alatt nyolc és félszeresére, a terméshozam pedig több mint tizenegyszeresére növekedett. Ezt elsősorban a kiváló talaj- és időjárási viszonyokkal magyarázhatjuk, amelyeknek meghatározó szerepük volt - egyéb tényezők mellett - a cukorrépa termesztésében. Részletesebb elemzést igényel a MIR kaposvári béruradalma, amelyet Délkelet- Dunántúl legnagyobb cukorrépa-termesztő bázisgazdaságának tekinthetünk. A terület 23,25%-os, majd a terméshozam 47,73%-os növekedése számottevő volt. E gazdaság a cukorgyár répaellátása tekintetében változatlanul meghatározó szerepet játszott. A cukorrépa-termesztés intenzív fejlődésének ózonban csak egyik fokmérője a hektáronkénti termésátlag alakulása, mivel a kísérletező gazdaságok — ezek közé tartozott a MIR béruradalma is - elsősorban a cukorrépa cukortartalmának a fokozására törekedtek. Az uradalmak többsége azonban ekkor még a nagyobb termésű répafajtákhoz ragaszkodott, részint az értékesítés, részint pedig a szeletjárandóság növelése érdekében. A cukorrépa területének a szóródása a béruradalomban volt a legalacsonyabb, az 1910-es években szinte majdnem statikus képet mutat. A répa területének %-os aránya a szerződtetett termelők területétől függően valamelyest változott, meghatározó szerepe némileg csökkent, mivel a bázisévben még a répaterületnek majd egyharmadát, 1913-ban' pedig csak egynegyedét adta. Az intenzív irányú fejlesztés azonban - az adatokból láthatóan - itt volt a legjelentősebb, a terméshozamban és az átlagtermésben is a legjobb eredményeket produkálták. Tekintve, hogy a MIR bérgazdasága területileg nem volt egységes, bemutatjuk, hogy a különböző településeket érintő gazdasági kerületeiben a cukorrépa termesztése hogyan alakult.”8' (16. sz. táblázat.) 57
