Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)

VI. A munkásság és a tisztviselők életkörülményei a kaposvári cukorgyárban és a béruradalomban

gyári munkások, a gyárban dolgozó orosz hadifoglyok, a katonai munkásosztagok, valamint a frontokról hazatért katonák hatására kifejezetten balra tolódtak. Klad- nigg számos levelében panaszkodott, hangoztatva, hogy a ,,szocialista izgatok” a gyár kapuin belül is egyre hangosabbak. A munkásmozgalom tekintetében a tetőpont kétségkívül az 1919-es év volt.

A Tanácsköztársaság leverése után a megtorlás még hatványozottabban érvényesült, mint a századelőn a nemzeti ellenállási időszakában.600 A munkástanács tagjait és mindazokat, akik exponált szerepet játszottak, állásukból elbocsátották, a gyári lakásokat is el kellett hagyniok. Ezt követően a félelem és a politikai elszigeteltség jellemezte a gyári munkásokat. Az 1929-33. évi gazdasági világválság sem volt forradalmasító hatással rájuk. A rekonstrukció és a karbantartási munkálatoknál ugyan néhányszor előfordult, hogy a Pestről lejött szervezett munkások ,,lázító” magatartást tanúsítottak és közülük néhányat el is távolítottak a gyárból, bér- és sztrájkmozgalmat azonban nem sikerült szervezniük.

A politikai jogaiktól megfosztott gyári munkások jelentős része nem is igyekezett orientálódni a munkásmozgalom irányába, azonban voltak néhányon, akik egyre aktívabban és kritikusabban figyelték a politikai eseményeket. Feltehetően ők is jelentős szerepet játszottak abban, hogy a nyilas és náci propaganda a gyárban visszhangtalan maradt. Közülük kerülnek majd ki azok a vezetők, akik 1945 után a szociáldemokrata és a kommunista pártban jelentős szerepet vállalnak.

Végezetül megjegyezni kívánjuk, hogy a munkáséletmód ábrázolásánál óvakodnunk kell a sematikus és általánosító megállapításoktól, mivel a munkásosztály különböző rétegei — közös sorsuk ellenére — eltérő szociális és kulturális viszonyok között is élhettek. Amíg a cukorgyári iparosmunkások gyermekeinek reális lehetőségük volt a gyáron belül a különböző szakmák elsajátítására, a tehetségesebbek pedig már a kaposvári gimnázium padjaiba is bekerülhettek az értelmiségi gyermekekkel egy sorba, addig a napszámosok gyermekei előtt távolról sem voltak ilyen bíztató perspektívák, minden tekintetben hátrányosabb körülmények között éltek. Ugyancsak eltérő volt a munkásság politikai arculata is, mivel a különböző üzemekben az adottságok és a lehetőségek sem voltak egységesek. Azokban a gyárakban, ahol a szakszervezeti és a szociáldemokrata szervezkedéseknek nem voltak objektív akadályai, ott a munkások nemcsak a gyáron belül alkottak homogénebb közösségeket, de a környezetükre is nagyobb hatással voltak a tudatformálást illetően.

A kaposvári cukorgyár — láthatóan — azonban nem ebbe a kategóriába tartozott, ezért nem válhatott a kaposvári, tágabb értelemben pedig a somogyi munkásmozgalom fellegvárává.

Végezetül — egy 1938. évi kimutatás alapján - az állandó státuszban lévő fizikai munkásokról elkészítettünk egy strukturális vizsgálatot, amelynek fontosabb eredményeit a 94. sz. táblázatban tüntettük fel.601 Ebben érzékelhetjük többek között a folyamatosan és tervszerűen végbemenő nemzedékváltást is.

A 193 munkás közül mindössze 24-en dolgoztak 1919 előtt a gyárban, vagyis a munkásságnak csupán 12,43%-a, a többiek, mintegy 169-en, a 20-as és a 30-as években nyertek felvételt. A nemzedékváltás természetesen bizonyos módosulásokat is előidézett a munkások soraiban, különösen az életkor szerinti tagozódás tekintetében. A gyár vezetői — láthatóan — a 20 év alatti fiatalokat nem szívesen alkalmazták, mivel azok még sem fizikailag, sem pedig szakmailag nem voltak kellőképpen felkészülve. Igaz, hogy a 60 év felettieket sem látták szívesen, mivel ők már nem tudták azt nyújtani a termelésben, amit elvártak tőlük. így érthetően a középnemzedék alkotta az állandó munkások törzsgárdáját, mivel azoknak a mun314