Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
VI. A munkásság és a tisztviselők életkörülményei a kaposvári cukorgyárban és a béruradalomban
A Kaposvári Rákóczi AC. iparos műkedvelő szakosztályának az énekkara az 194Q- es évek elején Bázisévhez viszonyítva valamennyi iparágban bércsökkenés mutatkozott, arányait tekintve azonban eltérő módon érvényesült. Bár a csökkenés nem a cukoriparban volt a legjelentősebb, a legkevesebb bért azonban mindvégig ebben az iparágban fizették. A bérek emelése mind országosan, mind pedig a kaposvári cukorgyárban elmaradt az árak emelkedésétől. A magyarországi cukorgyárakban dolgozó munkásoknak az életszínvonala eltérő módon alakult. Erre vonatkozó országos adatokkal ugyan nem rendelkezünk, de néhány cukorgyárra vonatkozó részletadatból ezt joggal következtethetjük. így 1937-ben a hatvani cukorgyárban a béremelés előtt 28%-kal magasabb béreket fizettek, a bérrendezés után ez a különbözet még csak növekedett a kaposvárival szemben. A háborús inflálódás, az árak permanens emelkedése, a 30-as évek végétől több ízben is arra késztették a részvénytársaságot, hogy vállalatainál a béreket rendezze. Az eredmények azonban nem voltak megnyugtatóak, 1943-ban No- vacsek jelezte, hogy az állandó alkalmazottak nincsenek megelégedve, az ideiglenesen alkalmazott munkások pedig ,,lassanként” jobb kereseti lehetőség után nézve kilépnek, mert egyéb alkalmi munkánál a mai munkáshiány mellett többet kereshetnek.590 összességében elmondhatjuk, hogy a két világháború közötti időszakban a munkásosztálynak korántsem volt irigylésreméltó az életszínvonala. A Trianont követő strukturális átalakítás pénzügyi nehézségeit, a nagy gazdasági világválság súlyos tehertételeit, nekik kellett elsősorban viselniük. 311
