Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
IV. A répafeldolgozás és a cukorgyártás fontosabb adatai 1894-1944 között
A termelés további növekedését vonta maga után az 1929-ben elvégzett második rekonstrukció, minek következtében a gyár répafeldolgozo kapacitása napi 1 600 tonnára bővült. A termelés 1930-ban érte el a legmagasabb szintet, ugyanis ebben az évben dolgozták fel a legtöbb répát, közel 160 000 tonnát. Az 1931-33-as években a gazdasági világválság következményeként a répa- feldolgozás összmennyisége jelentősen visszaesik, majd relatíve kisebb változásokkal stagnálóvá válik 1940-ig. Ezt az állapotot az 1936-37-es években létrejött kartellegyezmény is szükségessé tette. Az egyezményben ugyanis kötelezően előírták a gyárankénti répafeldolgozás volumenét. A második világháború idején - 1941-1944 között - a termelés az első világháborús évekhez hasonlóan zuhanásszerűen visszaesett (lásd 10-12. ábrák). Sajátos módon ekkor is csökkent a területegységre eső répatermelés és a répa cukortartalma. A gyárat tehát kétszeres veszteség érte, mivel nemcsak kevesebb répa állt rendelkezésére, de annak a cukortartalma is alacsonyabb volt. A 13-as számú ábrából leolvashatjuk a cukorrépa nemesítésének fokozatos fejlődését.561 A 90-es években 11-15% volt a répa cukortartalma, amely azonban 1907-1917 között elérte azt a fokot, amely az azt követő évtizedekben csak az optimális időjárás éveiben volt magasabb. A műszaki fejlesztések - rekonstrukciók - leginkább a 9-es számú ábrán követhetők, amelyen az üzemnapok száma és a fajlagos répafeldolgozás együtt szerepel. A napi répafeldolgozás vonala — a választott léptékben - 1929-ig az üzemnapok vonala alatt halad. Ezt elsősorban azzal magyarázhatjuk, hogy a napi feldolgozás - a háborús évek kivételével - folyamatosan emelkedik, de egyidejűleg növekszik a feldolgozott répa mennyisége is, amely szükségszerűen az üzemnapok emelkedését vonja maga után. így a fejlesztések abszolút értékben az üzemnapok számát nem rövidítették. A cukorgyárakban — más jellegű ipari üzemektől eltérően - csupán az év kisebbik részében üzemeltek a kampányok idején, az év nagyobbik részében pedig a karbantartási és az előkészületi munkákat végezték el. Ekkor javították ki a meghibásodott gépeket és egyéb berendezéseket. A magyarországi cukorgyárakban a kampányok természetesen nem azonos időpontban kezdődtek. A gyárak a régiók természeti viszonyaihoz igazodva a számukra legkedvezőbb időpontban kezdték meg kampányaikat. A délmagyarországi és az alföldi gyárak korábban, a felvidéki gyárak pedig két-három héttel később. A kampányok az időtartam tekintetében is eltérő képet mutattak, mivel azok többnyire a gyárak kapacitásától és a répakörzet nagyságától is függtek. A kampánykezdés időpontját azonban nem ötletszerűen állapították meg, hanem az évtizedes gyakorlati tapasztalatok alapján, mindenkor igazodva az évenkénti szélsőséges időjárási viszonyokhoz. A kaposvári cukorgyárban az 1894-et követő évtizedben a kampányokat még szeptember első napjaiban kezdték, a századfordulótól azonban azok már többnyire a hónap közepére tolódtak. A harmincas évektől pedig szeptember utolsó napjaiban, illetőleg október első hetében kezdődtek a kampányok. Az első évtizedekben a gyárnak még viszonylag szűk kapacitása volt, így a nagy mennyiségű répa feldolgozása három-négy hónapig is eltartott, nem ritkán december végéig, esetenként pedig január közepéig is elhúzódhatott. A többhónapos üzemeltetés azonban bizonyos veszélyeket rejtett magában és hátrányos következményekkel is járt. A korai kampány kezdésénél a répa még éretlen volt, de annak a decemberi és a januári időjárás sem kedvezett, mivel a fagyott répa feldolgozása nemcsak költségesebb volt, de az kevesebb cukortartalommal is rendelkezett. A gyárak korszerűsítése, kapacitásuk bővítése maga után vonta a kampány273
