Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
III. A cukorrépa termesztése és a MIR Kaposvári Cukorgyára az 1929-33. évi gazdasági világválságtól a II. világháború végéig
tek. A béruradalom hatása láthatóan sokrétű volt, néhány évtized alatt átalakultak a gazdaságok, változtak a művelési ágak, a növénytermesztés is módosult, az állattenyésztésben pedig fajtaváltás történt. Az életmódban és általában a gondolkodásmódban is szükségszerűen változásnak kellett bekövetkeznie, ami egyébként a további fejlődés egyik legfőbb feltétele volt, mivel a környezetformálásban a termelő ember a legfontosabb tényező. A gyárat — az igen ideálisnak látszó - pécs-varasdi országút, illetőleg a Gyé- kényes-Kaposvár-Dombóvár-Budapest vasútvonal közé beékelődött 90 kh. területre építették. Néhány évtized múlva derült csak ki, hogy a gyár továbbfejlesztésének ez az egyik legfőbb akadálya. A cukorgyár és a köréje épített munkáslakások meghosszabbították a város NY-K irányú tengelyét, de egyben egy új városrész kialakulását is lehetővé tették. A monumentális gyári épületek, valamint a Pécsi és a Hársfa utcában felépülő 100 munkás- és 20 tisztviselő-lakás városképileg is változást idézett elő. A környező falvakból bejáró munkások közül egyre többen telepedtek le, éppen a Pécsi utcai városrész perifériáján. Nyilvánvaló az összefüggés a MIR vállalatok és a város robbanásszerű demográfiai növekedése között is. 1890-ben Kaposvárnak még csupán 12 903 fő volt az összlakossága, 10 évvel később 18 630, a század első évtizedének a végén pedig már 24 572 fő.548 A MIR vállalatokkal együttműködő Hitelbank a belső tőkefelhalmozódás és a tőkebeáramlás folyamatát is felgyorsította, a városban kialakult egy olyan háttéripar, amely létét mindenféleképpen a fenti körülményeknek köszönhette. A kereskedelmi tőke fejlődésében hasonló folyamatot figyelhetünk meg. Az 1890-es évektől felgyorsuló tőkés fejlődés a város társadalmi szerkezetét is módosította. Főleg az értelmiségi és a kispolgári rétegeknél történtek alapvető változások. Az ipar és a kereskedelem fejlődése, valamint a gyors urbanizálódás a szabad foglalkozású értelmiségiekkel szemben most már az állami hivatalnokok és a tisztviselők politikai súlyát növelte. A cukorgyár és a megyei közlekedési hálózat között is szoros korreláció látható. Márffy Emil, a béruradalom későbbi jószágigazgatója - a Hitelbank sugallatára - már 1890. január 27-én benyújtott egy tervezetet a helyi érdekű vasutak mielőbbi kiépítése érdekében. Nem egészen két évtized alatt a megye, az érdekelt földbirtokosok, valamint a Hitelbank támogatásával egy korszerű, a helyi, a regionális, de az országos érdekéket is figyelembe vevő vasúti hálózatot hoztak létre. Ugyanakkor az útviszonyok tekintetében is jelentős változások történtek. Noha cukorrépát elsősorban a vasutakon szállították, a megyét keresztül szabdaló törvényhatósági utak minőségét sem hagyhatták figyelmen kívül. Az utak kikövezését és általában azok minőségi javítását éppen a vasútvonalak tették lehetővé, ez ideig ugyanis a nagy távolságról szállított kövek tetemes költségeit a megye nem tudta fedezni. A vasúton az útépítéshez szükséges anyagok szállítása nemcsak gyorsabb volt, de lényegesen olcsóbb is. 1900-ban míg egy köbméter kőnek 10 km-re való szállítása tengelyen átlag 4,- K-ba került, addig az vasúton mindössze 16 krajcárba.549 Meg kell még említenünk a mezőgazdasági kisvasutak építését is, amelyeket elsősorban a cukorrépa-termesztő bázisgazdaságok szorgalmaztak. A MIR az első világháború idején már több mint 100 km hosszú kisvasúthálózattal rendelkezett. Annak előnyeit természetesen a környező falvak parasztgazdaságai is élvezték, mivel áruik szállítására azt viszonylag olcsón igénybe vehették. A cukorgyár közvetve és közvetlenül is hatott a nagybirtok és a paraszti gazdaságok intenzív irányú átalakítására. De a gyár gazdasági funkcióján túl a táj 254
