Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)

III. A cukorrépa termesztése és a MIR Kaposvári Cukorgyára az 1929-33. évi gazdasági világválságtól a II. világháború végéig

A béruradalomnak központi területei, a cukorrépa termesztéséhez és az intenzív állattenyésztéshez legalkalmasabb tájegységben, a Kapos völgyében voltak. A majd 40 000 kai. holdas béruradalom gazdasági kerületei közül csupán Márcadó és a cseberki gazdaság volt a Zselicben. Ugyanakkor a hercegi hitbizománytól bérelt 15 824 kát. hold erdő - amely az összterület jelentékeny részét képezte - Észa k-Zselicben alkotott összefüggő erdőségeket.

Joggal tehetjük fel a kérdést, hogy az erdőterület %-os részesedése strukturális szempontból megfelelt-e a modern tőkés nagybirtok-üzem optimális területrészesedési arányának. A századfordulót követő gazdasági depressziók, az első világháború, a forradalmak, az 1929-1933-as gazdasági világválság nemcsak a magyar mezőgazdaság egészét érintették, hanem az egyes nagybirtok-üzemeket is, az önkezelésű gazdaságokat és a nagybérleteket egyaránt, noha kétségkívül hatásfokát tekintve nem azonos mértékben. Az azonban kétségtelen, hogy a fentiekben jelzett gazdasági és politikai folyamatok negatív előjelű hatását még a tőkeerős mezőgazdasági nagyüzemek sem tudták kivédeni. Közismert, hogy a MIR béruradalom — a Hitelbank anyagi támogatásával — korszerűségét és tőkeerejét tekintve Dél-Dunántúl legjobb adottságú mezőgazdasági nagyüzemei közé tartozott. A gazdasági és a politikai krízisek azonban itt sem múltak el nyomtalanul, több ízben is alkalmazkodniok kellett a megváltozott körülményekhez. A béruradalom korszerűsítésének egyik legfontosabb eszköze a birtok strukturális átalakítása volt, amely folyamatból csupán a legjelentősebb tényezőket kívánjuk megemlíteni: a) a birtokkoncentrációt, b) a területrészesedési arányok optimális kialakítását, c) és az intenzitás növekedését a különböző gazdasági ágazatokban. Ha a folyamatból - amelyben a kölcsönhatás is látható - külön vizsgáljuk meg a fentiekben felsoroltakat, akkor az alábbi képet kapjuk. A birtokkoncentrációban a béruiadalom vezetőit az a szándék motiválta, hogy a Kaposvölgy legtermékenyebb területei felé orientálódjanak és a béruradalom lehetőleg összefüggő egységes birtoktesteket alkosson. E folyamat első jelentősebb állomása 1914-ben volt, amikor is a bérleti szerződést újabb 25 esztendőre hosszabbították meg. A távol eső gazdaságtalan területekről lemondtak és helyettük a központi területeket érintő uradalmakból kárpótolták magukat. A strukturális átalakítás természetesen együtt járt a területrészesedési arányok változtatásával is, amelyeket mint láthatjuk, újabb bérletek megszerzésével, illetőleg felmondásával értek el. 1931-től pedig egy radikális területi redukciónak lehetünk a tanúi.

A gazdasági világválság hatására bekövetkezett birtokredukáció érthetően a Zselicben található Márcadó és Cseberki gazdaságokat érintette leginkább, tehát azokat a területeket, ahoi az intenzitás feltételei a legkevésbé voltak meg és a legköltségesebb módon lehetett volna azt megvalósítani.

Ha a béruradalom erdőgazdálkodását megvizsgáljuk, akkor kitűnik, hogy az mindvégig alárendelt szerepet játszott, egyoldalúan szolgálva a mezőgazdaság és az ipar érdekeit. A fentieket igazolja az a megállapításunk is, hogy a MIR és a hitbizomány között létrejött megállapodásokat - amelyeket a szerződésekben rögzítettek — az állattenyésztés és a növénytermesztés tekintetében mindkét fél kölcsönösen betartotta, és szigorúan ellenőrizte is, az erdőgazdálkodásra vonatkozó elő írásokat — amelyeket az erdei üzemtervekben rögzítettek - a béruradalom, sok tekintetben nem vette figyelembe, de a hitbizomány részéről is lazább volt az ellenőrzés.'"0 Nyilvánvalóan e kérdéssel összefügg az a jelenség, hogy amíg a Kapos völgyében, de Délkelet-Dunántúlon is a béruradalom az intenzív gazdálkodás kiszélesítésével egyértelműen pozitív szerepet játszott, addig a Zselicben folytatott erdőgazdálkodásról ez már korántsem mondható el, sok tekintetben ká191