Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)

II. A cukorrépa termesztése és a MIR Kaposvári Cukorgyára, az első világháború és az 1929-33. évi gazdasági világválság közötti évtizedekben

fegyelmét nem tartották be, éretlen és le nem fejezett répát szállítottak. De a gyengébb minőségű hazai szenekkel sem lehetett egyenletes gőzt biztosítani. A gépi berendezések egy része elavult, a gyár ,,megöregedett”, ezért az igazgató sürgető igényként jelölte meg annak mielőbbi korszerűsítését. Addig azonban a termelés szubjektív feltételeit kellett megjavítani. A cukorfőzőket és a centrifugamunkásokat szigorúan ellenőrizték, a műszaki tisztviselőket pedig fokozottabban bevonták a termelés felügyeletébe. A finomító üzembe állítása ugyanis új technológiai folyamatok bevezetését tette szükségessé, a tapasztalat hiányát a munkafegyelem megszilárdításával igyekeztek ellensúlyozni. A gyár 1924-ben a hagyományoktól eltérően először gyártott kockacukrot, amely nemcsak a termelés, de az értékesítés tekintetében is újabb gondokat idézett elő. Délkelet-Dunántúl cukorfogyasztói évtizedeken keresztül kristálycukrot vásároltak, ezért érthetően idegenkedtek a kockacukor vásárlásától. A beidegződött szokásokon túl még az is megnehezítette a termék árusítását, hogy lényegesen drágább volt. Kladnigg aggodalmát fejezte ki emiatt az igazgatóságnak küldött jelentésében beszámolva arról, hogy a ,,közönséget arra reászoktatni, hogy kristálycukor helyett kockacukrot vásároljon igen nehéz dolog”.458

A kereskedők inkább Marcaliból hozattak kristálycukrot - a Patzenhoffer érdekeltség raktárából mely fuvardíjjal együtt még mindig lényegesen olcsóbb volt, mint a kockacukor. Az igazgatóság azonban ennél messzebbre tekintett, a külföldi cukorügynökök jelentései szerint a nemzetközi piacokon az igény az új termék irányába orientálódott. „Svájc és Olaszország kifejezetten a Feinkorn minőséget veszi, míg másfajta cukrot elhelyezni ezen országokban egyáltalán nem lehet.”449

A finomított kristálycukor és a kockacukor értékesítése sem volt zavartalan, a kaposvári cukorgyár termékeit külföldön és belföldön is egyaránt bírálták, az átvevő cégek reklamáltak, de gyakran fenyegetőztek is. A gyár az előállított cukor töredékét tudta csak Nyugat-Európába exportálni.

A kifogások és a reklamációk sorozata arra késztette az igazgatóságot, hogy szigorúbb követelményeket állítson a gyár vezetőivel szemben. A hatvani, a selypi és a szerencsi cukorgyár termékeiből mintákat küldtek Kaposvárra tanulmányozás céljából. Általánosságban az volt a véleményük, hogy „a hazai gyárak termékei kivétel nélkül klasszisokkal jobbak mint a mienk, megtörténhetik az is, hogy ki fogják zárni a kaposvári cukrot, aminthogy tavaly Szolnok és Óbuda ki voltak zárva”.430

A cukor minőségét ért bírálatokat a gyár igazgatója általában elfogadta és jóllehet nem kis erőfeszítéseket tett a hibák megszüntetésére, mégis úgy látta, hogy a jelenlegi berendezéssel a vevők igényét nem lehet többé kielégíteni, a javításokon túl a gyárat — nem kis költséggel — úgy kell korszerűsíteni, hogy az fel- zárkózhassék a legjobban felszerelt cukorgyárakhoz. Az Országos Gőzkazánvizsgáló Egyesület 1926-ban a cukorgyár műszaki felülvizsgálata alkalmából felszólította az igazgatóságot, hogy az elavult, több évtizede használatos kazánok közül négyet azonnal cseréljenek ki, a többinél pedig végezzék el a szükséges javítási munkálatokat.401

A MIR részvénytársasága tehát válaszút előtt állt, két lehetőség között választhatott, vagy a karbantartási munkálatokkal párhuzamosan évenként kisebb-na- gyobb javításokat végeznek, amely ugyan nem tőkeigényes, de hosszabb távon igen költséges, vagy pedig nagyobb tőkebefektetéssel évtizedekre megoldhatja gondjait, a gyár olcsóbban termelve pedig versenyképesebb lehet. A kaposvári cukorgyárban a beruházási és kivitelezési munkákat 1929-ben megkezdték.

176