Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
III. A cukorrépa termesztése és a MIR Kaposvári Cukorgyára az 1929-33. évi gazdasági világválságtól a II. világháború végéig
III. A CUKORRÉPA TERMESZTÉSE ÉS A MIR KAPOSVÁRI CUKORGYÁRA AZ 1929-33. EVI GAZDASÁGI VILÁGVÁLSÁGTÓL A II. VILÁGHÁBORÚ VÉGÉIG 1. A cukorgyár rekonstrukciója 1929-T930-ban Az 1901-es, valamint az 1923. évi rekonstrukciókkal a gyár kétségkívül korszerűsödött, a fejlődés azonban csak önmagához viszonyítva volt számottevő, országos vagy nemzetközi léptékkel mérve az eredmények már szerényebbek voltak. Miként azt láthattuk, a 20-as években a kaposvári cukorgyárnak a termékei még mindig hátrányosabb helyzetben voltak, a hazai és a nemzetközi piacokon egyaránt. Ugyanis termékeit nemcsak magasabb költségráfordítással állította elő, de gyengébb minőséget is produkált. Az amortizálódott és az elavult gépek pedig évente tetemesen növelték a karbantartási költségeket, így a gépek javítgatására fordított költség és energia nem állt arányban az elért eredményekkel. Joggal tehetjük fel a kérdést, hogy a rekonstrukció valóban abban az időpontban történt-e, amikor ahhoz a feltételek a legjobbak voltak? A kérdés felvetése annál is inkább jogos, mivel a gazdasági világválság közismerten nagy terheket rótt a cukorgyárakra — nyilvánvalóan ez alól a MIR sem volt kivétel —, de a cukorrépa termesztésére sem hatott serkentően. A kedvezőtlen körülmények negatív hatását valóban látnunk kell, azonban azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy az igazgatóság a rekonstrukciót már évekkel korábban elhatározta és azt elő is készítette, a gazdasági világválságot pedig nem lehetett előre érzékelni. A megelőző évek konjunktúrája nyilván feltétele volt a rekonstrukciónak, de egyben indukálója is, mivel a cukor tartósan magas nemzetközi ára nemcsak a tőkebefektetés mielőbbi megtérülését ígérte, de jelentős profitszerzésre is lehetett számítani. A váratlanul jött gazdasági világválság azonban kereszülhúzta az igazgatóság egyébként minden tekintetben reális elképzelését. A munkálatok elhalasztása azonban nem látszott célszerűnek, mivel a rekonstrukció egy hosszabb távú programnak az alapjait kívánta megteremteni. Az adott körülményeket figyelembe véve tehát arra kellett az igazgatóságnak törekednie, hogy a beruházást gyorsan és minél olcsóbban valósítsa meg. A rekonstrukció munkálatait két évre tervezték, az első évben 1 600 000 pengős, a másodikban pedig 400 000 pengős költségvetéssel.452 A válság azonban arra késztette az igazgatóságot, hogy bizonyos gépeket, amelyeket eredetileg budapesti cégektől kívántak megrendelni a munkálatok második fázisához, már 1929- ben házilag elkészítsék. Ezek között szerepelt 4 refrigerans is, amely így mindössze 12 000 pengőbe került, ha azokat újonnan vásárolják, 40-50 ezer pengőt is kellett volna fizetniök. Vita volt arról is, hogy a tervezést és a kivitelezést hazai, 177
