Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
II. A cukorrépa termesztése és a MIR Kaposvári Cukorgyára, az első világháború és az 1929-33. évi gazdasági világválság közötti évtizedekben
több adatok 1914/15-1919120 54. táblázat Munkásszemélyzet Munkásszemélyzet A fel- °/o a kampányokon kívül évi átlaga dolgo_________________________________________________________________ zott répa f érfi % nő % együtt % férfi % nő % együtt % ezer q-ban 287 100 22 100 309 100 384 100 57 100 441 100 1116 100 204 71 31 140 235 76 233 60 59 103 292 66 318 28 173 60 58 263 231 74 306 79 91 159 397 90 520 46 170 59 76 345 246 79 220 57 104 182 324 73 390 34 222 77 24 109 246 79 267 69 67 117 334 75 275 24 235 81 34 154 269 87 243 63 36 63 279 63 58 0,5 nyire csak technikai berendezésük azt lehetővé teszi.444 A kaposvári cukorgyár — finomító hiányában — csak kristálycukrot és nyerscukrot gyártott, az utóbbit azonban Mezőhegyesre szállították feldolgozásra. A cukoripar nemzetközi és hazai fellendülése is igényelte a cukor minőségének a javítását, a cukorkínálat következtében ,,a külföldi cukorárak 30%-kal visszamentek és ma még egyáltalán — még árbonifikáció mellett — sem kapni vevőt”445 — írták a központból. A részvény- társaság által exportált 750 vagon cukorból — 1923 nyarán 600 vagon terméket London és Trieszt raktáraiban tároltak, értékesítésük pedig bizonytalannak látszott.440 A gyár vezetői szerint jó minőségű cukrot csak akkor tudnak gyártani, ha az ahhoz szükséges ultramarinnal és a megfelelő szakképzettségű cukorfőzőkkel is majd rendelkeznek. Az 1923-ban épített finomító minden tekintetben korszakhatárnak számított a gyár történetében, mivel a termékeit most már önállóan tudta előállítani és így a hazai, de főleg a nemzetközi piac igényeihez is jobban tudott alkalmazkodni. A cukor mennyiségi növelése és megfelelő szintű minőségi előállítása azonban nem volt könnyű feladat. Az 1923-ban Budapestre felküldött homokcukor mintákat - a központi laboratóriumban — ugyan javulónak tartották, de még mindig nem ütötte meg azt a szintet, amelyet Angliában, Ausztriában és Triesztben a vevők joggal elvártak. Az igazgatóság ezért úgy intézkedett, hogy az addig gyártott cukrot belföldön, legfeljebb Triesztben értékesítsék. Kaposváron kezdetben carborafinnal fehérítették a cukrot, de rövidesen a Nürn- bergben vásárolt ultramarin használata vált általánossá, amelytől annak színe szebb lett és ezáltal a piacon is értékesíthetőbbé vált. Természetesen ez nem jelentette azt, hogy a továbbiakban nem voltak értékesítési nehézségek. A versenytársak, főleg a cseh cukorgyárak termékeiket olcsóbban tudták előállítani, és mivel keresettebbek voltak, magasabb árat is kérhettek érte. A 20-as évek közepétől jelentkező „túltermelés” tehát újabb problémákat vetett fel, ilyen körülmények között csak a kifogástalan minőségű, első osztályú termékeket lehetett nehézségek nélkül a piacon elhelyezni. A kaposvári gyár önmagához képest ugyan fejlődött, de a korszerűbb cukorgyárak még mindig jobb cukrot állítottak elő, „a vevők a többi gyárak termékeit előnyben részesítik, sőt egyesek direkt kifejezetten kizárják a mi cukrunkat”4'17 - írta 1924-ben a MIR igazgatósága. A cukorgyár külföldi piaca Alexandria és Franciaország volt, a gyengébb minőségű cukrot belföldön és Indiában értékesítette. Egyben komoly erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy a nyugat-európai piacokon is versenyképesek legyenek. Kladnigg a hibák forrását abban látta, hogy a termelők a cukorrépa-termesztés technológiai 175
