Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
II. A cukorrépa termesztése és a MIR Kaposvári Cukorgyára, az első világháború és az 1929-33. évi gazdasági világválság közötti évtizedekben
löket. Báró Biedermann Rezső jószágkormányzója 1917 tavaszán kevesellte a kaposvári gyár által biztosított szerződési feltételeket. - Kladnigg szerint három olyan gyárról is tett említést, amelyek többet fizettek a répáért, mint amennyit a kormányrendelet megállapított. Az egyik gyár 1 korona helyett 1,50 koronát fizetett az 1916. évi répa után, a második a 6,50 koronát túllicitálva 7,04 koronát biztosított és 60% szeletjárandóságot, a harmadik pedig 6,90 koronát, az 50% szeletjárandóságon felül pedig még 30% szeletet is adott 65 filléres árban.394 Feltehetően a kereslet és a kínálat törvényszerűsége késztette a gyárakat a differenciált szerződésekre. A 4358/1917. sz. kormányrendelettel 14 koronára módosították a répa alapárát, amelyben közrejátszott az általános cukorhiány és az infláció felgyorsulása is.3!to 1919-ben a 75 koronás alapárhoz minden termelőnek ingyen cukrot is biztosítottak — minden vagon répa után 10 kg-ot —, illetőleg egy meghatározott meny- nyiséget még vásárolhattak is. A cukorínség közepette e juttatás kétségkívül befolyásolta a termelők további magatartását. Miként az előbbiekben is említettük, 1920-tói kezdődően a különféle szerződések szövevényével és dzsungeljével állunk szemben. A fokozódó infláció a cukorrépa valorizációját tette indokolttá, így 1922-ben az alapárat úgy állapították meg, hogy ha 1922. október 1-től december végéig a búza ára átlagban 1800 koronánál magasabb, az esetben — a 180 koronás répa alapárához — minden 100 korona búzaár után, amely az 1800 koronát meghaladja, 6 korona különpótlékot adnak a termelőnek, 2300 koronán felül a répapótlék azonban már nem emelkedik, így az alapárhoz maximum 30 koronát kaphatnak még a termelők.110 1923-ban a cukorrépa árát a kaposvári cukorgyár körzetében a búza októberdecemberi átlagárának 11%-ában állapították meg. 1924-ben a répa ára már 36 500 koronát tett ki, amelyből csak a forgalmi adót vonták le.10' A cukorgyárak 1925-től - ismételten — áttértek az aranykorona bevezetésére, amelynek értéke egyenlő volt a Nemzeti Bank által jegyzett mindenkori dollárárfolyam 1/5-öd részével.®3 Azok a termelők, akik továbbra is ragaszkodtak az ingyencukor-juttatáshoz 2,45 azok viszont, akik a cukrot nem vették igénybe 2,55 aranykoronát kaptak minden mázsa cukorrépa után.399 A cukorár-felülfizetést azonban csak a 20 kát. holdon telüli termelőknek biztosították, a londoni túlfizetésként 20—23 shillingig 3 fillért, 23 shilling fölött pedig 6 fillért, minden shilling után.400 A stabilizáció valamit enyhített a helyzeten. A MIR igazgatósága egységes elveket, szigorúbb követelményeket kívánt bevezetni, amelyek lényegét - 1925. november 24-én - a kaposvári cukorgyárhoz írt központi utasításban az alábbiak szerint összegezte.401 Mindenekelőtt közölték, hogy a továbbiakban eltekintenek a szokásos gyakorlattól — amely addig érvényben volt —, nevezetesen attól a ténytől, hogy a cukorrépa árát az OMGE és a Cukorgyárosok Országos Egyesülete közösen állapítsa meg. A jövőt optimistán ítélték meg, hangoztatva, hogy „remélhetőleg nem leszünk az OMGE közvetítésére utalva”.402 A termelőkkel szemben azonos feltételeket kívántak állítani, a különleges juttatásokat pedig végérvényesen le akarták venni a napirendről. E szellemben utasították Kladniggot arra, hogy ,,a visszatérítési kötelezettségek nélküli hozzájárulásokat, kamatmentes kölcsönöket és egyéb hasonló áldozatokat a jövőben engedélyezni szándékukban nincs”.403 Ragaszkodtak ahhoz is, hogy kedvezményeket csak az ügyvezető igazgatóság külön engedélyével adhatnak. Egy korszak lezárult, a cukoripar lélegzethez jutott, a kérdés csupán az volt, hogy a magyar mezőgazdaság milyen tartalékokkal rendelkezik a jövőt illetően. 144
